Szelfi: agyoncsapja a pillanatok varázsát

Mióta mindennapjaink elengedhetetlen kelléke lett a kamerával felszerelt okostelefon, így minden fontosabb pillanat megörökítése gyerekjátékká vált. A legtöbben a panorámáról, illetve a családról, gyerekekről készítenek képeket, és osztanak meg a világgal, majd a szelfik – önfotók – következnek. A megosztások mögött különböző indítékok állnak, de a nagy többség egyfajta naplóként tekint saját közösségimédia-profiljára, amit jól esik időről időre átböngészni. Minden második önfotós átlagosan egy-öt képet lő ahhoz, hogy legyen közöttük olyan, amit meg tud osztani, negyedük már 6–12 verziót készít, és tízből egy akár 20 képnél is többet rögzít, csak hogy meglegyen a tökéletes fotó. A férfiak több mint fele, mintegy 54 százaléka inkább vicces fotókat készít, míg a nők többségénél, 56 százalékánál a tájkép és a portré a sláger.

– A leggyakrabban a természetet fényképezem, nemrég vettem egy digitális fényképezőgépet, telefonnal nagyon ritkán fotózok – mondta a somoskőújfalui Horváth Lilla. – A hivalkodó képeket nem szeretem az interneten, úgy mint az edzőteremben megörökített pillanatok. A férfiaknál még az is előfordul, hogy félmeztelenek. Gyakran fotózom magamat is, de a legtöbbször elégedetlen vagyok az eredménnyel.

A bátonyterenyei Szabó Adrián leginkább nyaralás alkalmával használja telefonja kameráját.

A táj- és az önfotó a sláger

Önfotónak próbálják magyarra fordítani a saját magunkról készített fényképet a szelfit. Az angol self visszaható névmásból keletkezett: a szelfi az angol selfie fonetikusan leírt változata. A szelfi kifejezés az internetes közösségi oldalak korában keletkezett és terjedt el. A táj- és az önfotó a sláger, de előbbi sok esetben rejt veszélyeket. A legtöbb eset arról szól, hogy a meggondolatlan turisták veszélyes útszakaszokon, szakadékok szélén, hidakon, viaduktokon akarták lefotózni magukat (esetleg egymást). Előfordult haláleset Írország partjainál amiatt is, hogy a viharos óceán partján egy férfi a hatalmas hullámmal a háttérben akart magáról szelfit készíteni. Ebből a szempontból a nagy testű állatok sem veszélytelenek, például nem célszerű, ha erdélyi kirándulásunkon az út mellett cammogó medve elé állunk egy közös fotó kedvéért.

– Már évtizedekkel ezelőtt is fényképeztek az emberek a nyaralás alatt, így semmi kivetnivalót nem találok abban ha valaki végig fotózza ezeket a pillanatokat. Azt viszont nem kedvelem, amikor valaki a komplett ebédjét rakja fel az internetre. Az újszülöttképeket én személy szerint túlzásnak tartom, főleg ha a gyermek közvetlenül a születése után rögtön az internet „sztárja”.

Nagyon sokan tökéletességre törekszik egy-egy önfotó alkalmával.

– A legnagyobb problémának a fényképezés kapcsán azt látom, hogy átestünk a ló túlsó oldalára, rengeteg képet készítünk magunkról, elsősorban azért, hogy tudtára adjuk a barátainknak, ismerőseinknek mi történik velünk, a titkolt vagy nem titkolt szándékkal, hogy irigyeljenek, például ha új autót vettünk, vagy olyan helyre utaztunk el a nagyvilágban, ahová csak kevesen tudnak – mondta a pszichológus.

Hozzátette: vannak akikben a hivalkodás visszatetszést szokott kiváltani a környezetből. A közzététel a közösségi oldalakon olyan vadhajtásokat szült, ami már sérti a jó ízlést, az intimitást. Fotó a lerészegedésről, a mezítelenségről, mindenről ami a legszemélyesebb magánügyünk. A néhány perces újszülött posztolása lerombolja a születés csodáját és átélését, ez nem tartozik senkire az érintetteken kívül. Pszichológiai szempontból éppen az a fő gond, hogy az átélés intenzitása, mélysége nem valósul meg, ha mindenben csak a vizualitást keressük. Egyszerű az összefüggés, beszűkül az észlelés, a tudatunk a képi világra, ezzel együtt figyelmetlenek leszünk. A beállításokra figyelünk, a helyszín kiválasztására, ami akár veszélyeztetheti testi épségünket is – szögezte le a pszichológus.