Felemelő érzés látni a betegeket meggyógyulni – vallja a gyarmati kórház kitüntetett főnővére

– Miért választotta ezt a hivatást?

– Már gyermekként is szerettem segíteni az embereken, vagy éppen az állatokon. Édesanyám pedig nagyon jól ráérzett arra, hogy bennem az empátia és a másokon való segíteni akarás átlagon felüli, így ebbe az irányba terelt. Aztán amikor 14 évesen elkezdtem a középiskolai tanulmányaimat az egészségügyben, a kórházi világ egyszerűen annyira magával ragadott, hogy nem is tudtam elképzelni azt, hogy máshol dolgozzak. Ugyanakkor még nem voltam elég érett, és csak később született meg bennem a gondolat, hogy továbbtanuljak és képezzem magam.

– Mit tart a legfontosabbnak a munkája során?

– Mindenképpen a segíteni akarást és a betegek szenvedésének az enyhítését.

– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az immár három évtizedes munkája során?

– Konkrétan egy esetet nem tudnék kiemelni, hiszen felemelő érzés, amikor látsz egy embert meggyógyulni. Például az Addiktológiai és Rehabilitációs Osztályon dolgozva rengeteg összetört életet, és családot láttam. Emiatt nagyon jó volt megtapasztalni, hogy abban a kilátástalan helyzetben reményt tudtunk adni a betegeknek, akik végül vissza tudtak illeszkedni a társadalomba. Számomra nem volt ettől csodálatosabb dolog a munkám során.

– Mit jelent az ön számára ez az elismerés?

– Ez a díj egy hatalmas megtiszteltetés számomra, amivel elismerték a munkámat. Külön öröm, hogy Sándor Katalin, a Magyar Ápolási Egyesület Nógrád Megyei Alapszervezetének elnöke terjesztett fel erre a díjra, aki fontosnak tartja az ápolók erkölcsi elismerését, motiválását.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– A napokban neveztek ki a Traumatológiai Osztály főnővérévé, ami hatalmas kihívást jelent számomra, annak ellenére, hogy a kórházban mindig ápolóként dolgoztam és helyettesítési feladatokat láttam el az Addiktológiai és Rehabilitációs Osztályon, illetve a Pulmonológiai Aktív Osztályon. Ugyanis egyrészt meg kell ismernem egy teljesen új osztályt, viszont szeretném, ha ugyanolyan magas színvonalon működne, ahogy eddig. Ezenkívül fontosnak tartom a jó munkakörnyezetet, hogy a kolléganők ugyanolyan jókedvvel és motiváltan járjanak be dolgozni mint eddig. Emellett úgy gondolom, ezen a területen nélkülözhetetlen, hogy folyamatosan képezze magát az ember. Ezért mindig tanulok és próbálok naprakész lenni.