Öreg humor

Azt hiszem minden ember másképp kezeli az öregedés tényét. Az ismerőseim között vannak, akik minden évben már alig várják, hogy elérkezzen a születésnapjuk. Mások ellenben általában hiúsági okból szívük szerint – némi túlzással – még azt a bizonyos dátumot is kitörölnék a naptárból, csak azért, hogy ne kelljen szembenézniük a korukkal. Én nem is olyan rég igyekeztem e kettő között megtalálni az arany középutat, ugyanis engem is elért az az élethelyzet, hogy eggyel gyarapodott az éveim száma. Most sem éreztem szükségességét, hogy nagy dobra verjem: az én szemszögemből nézve a Föld egy újabb kört tett meg a Nap körül. Ugyanakkor nem is szégyellem a koromat, amelyből soha egy percet sem állt – és most sem áll – szándékomban tagadni. Ehelyett inkább humorral igyekszem kezelni, hogy bizony felettem is múlnak az évek.

Idén egy kisebb összejövetelen ünnepeltem a születésnapomat. Talán pont az életkoromból fakadóan a becsomagolt meglepetések helyett én már sokkal inkább a jó társaságban töltött időt tekintem ajándéknak. Ennek ellenére az egyik barátom úgy gondolta, hogy nincs születésnap torta nélkül. Így egy süteménnyel köszöntött a jeles alkalomból, amelyről azonban véletlenül lefelejtett, egy – a véleménye szerint – fontos kelléket: a gyertyát. A hiányosság láttán csak legyintettem egyet, majd viccesen megjegyeztem, hogy a tortára úgyse férne fel az éveim számát jelző gyertyák „hada”, azok helyett talán egyszerűbb megoldás lenne, ha a kertben gyújtanak egy kisebb tábortüzet.