Nagytakarítás

Abból is érzem, hogy közeleg a tavasz, mert egyre többen kezdenek rendezkedni a kertekben. Persze még nincs itt a nagy munkák ideje, az ásó és a különféle magok nem kerültek elő, de vannak, akik most metszik le az elszáradt levendula ágait, hogy a friss hajtások erősebbek legyenek majd. Megint mások gereblyét ragadnak és kicsit megigazítják a még kókadozó gyepet, összeseprik a nagy szelek által összefújt falevelet. Tervezgetik idén hova, milyen virágot ültetnek, mi kerül majd a balkonládába, mi a virágoskert ágyásaiba. 

Ugyan nem vagyok nagy kertész, de langyosabb napokon már kezembe vettem a seprőt és összeszedtem a kutyák által itt-ott elhagyott csontokat és szétrágott játékokat. És egyre többször akad meg a szemem az ablak poros keretén, a vízcseppekkel pettyezett üveg már-már zavar a kilátásban. Nem fűlik hozzá a fogam, mégis érzem: néhány hét múlva illik egy tavaszi nagytakarítással felfrissíteni a házat. Letörölni a port, letusolni a virágok leveleit, áttörölni a radiátorokat. 

Miközben ezen filozofáltam az is eszembe jutott: bizony nem ártana rendet tenni így tavasszal a fejekben és a lelkekben sem. Ahogy környezetünknek, úgy magunknak is szükségünk van olykor-olykor a megújulásra. És itt bizony nem egy új frizurára gondolok. Ha időről-időre összerendezzük céljainkat, vágyainkat, megvizsgáljuk a kapcsolatainkat, kiselejtezzük azt, amelyik csak visszahúz, talán sikeresebbek, de mindenképpen boldogabbak lehetünk...