Ami elromolhat...

Sajnos mostanában a saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire helytálló Murphy legismertebb törvénye: ami elromolhat az el is romlik. A fogyasztói társadalomban pedig, ami folyamatos vásárlásra ösztönöz, nem is törekszenek arra a gyártók, hogy időtálló, hosszú évtizedekig használható gépeket dobjanak piacra. Amíg édesanyám régi porszívója még ma is tökéletesen eltávolítja a szőnyegről a piszkot, és a több tízéves centrifuga is kicsavarja a ruhákból a vizet, addig a saját otthonomban már számos háztartási gépet le kellett cserélni. 

A mosógép jó tíz évig húzta, a hűtő nem sokkal ezt követően adta meg magát, porszívóból az elmúlt húsz évben már négyet-ötöt elhasználtunk és a gázkazánt meg a villanybojlert sem tudták megjavítani. Napjainkban a legnagyobb bosszúságot számomra az autók okozzák. Igaz, hogy használtan vettem az elsőt, de alig fél évig jártam vele, amikor megállt alattam. A szerelő nem javasolta a javítást, mondván többe kerül, mint maga a járgány, így jelentős veszteséggel tudtam csak túladni rajta. A mostani sem mai darab már, így az elmúlt hónapokban számos javítást kellett eszközölni azon. 

Az új gumi, fékbetét, motorolaj, lengéscsillapító megvásárlása mellé extra kiadásként egy szélvédőcsere is felsorakozott. A napokban először a jobb, majd a bal lámpában is cserélni kellett az izzókat. Elgondolkoztam azon: a pénztárcámat és az idegeimet is megkímélném, ha autó helyett busszal közlekednék a továbbiakban...