Vízkereszt: a nógrádiaknak is felül kell kerekedniük a rossz szokásaikon!

Szokás őket betlehemi királyoknak, napkeleti bölcseknek is nevezni, és bár a történettudomány szerint nem is hárman voltak, talán nem is mind tudósok vagy királyok voltak, ezek a kérdések eltörpülnek az ünnep fényében.

Gáspár, Menyhért és Boldizsár messze földről indult el, hogy meglássa a Kisdedet. Nekünk is üzenetet küldenek: lélekben fel kell kerekedni, ha úgy tetszik: felül kell kerekedni a mindennapjainkon, a rossz szokásainkon, a kis dolgainkon, amelyek elszakítanak Istentől bennünket, és helyettük az égiek felé kell irányítani a figyelmünket, és ott meglelni az igazi értékeket. Nem bonyolult, nem óriási, nem teljesíthetetlen feladatot állítanak elénk ezzel, hanem olyan ajándékot adnak, ami sokkal maradandóbb bármilyen földi kincsnél.

Emlékszünk gyermekkorunk szeretetteljes kis költeményére, József Attila soraira, aki nagyon szépen foglalta versbe a mai ünnepet, a látogatást, a napkeleti bölcsek hódolatát, Mária szavait. A legnagyobb magyar őstehetségek között biztosan elől szerepel József Attila, akinek számos istenes versét hallottuk már. Ez a jól ismert költeménye is közöttük van, bár a gyermekversekhez is beillik. Közkedvelt sorai nemcsak a gyermek, de a felnőtt számára is üzennek: még ha útközben el is fogyott a főtt kolbász, vagy ha meg is kopott a fényes csizma, a legtöbbet mégis a főhajtással tett bemutatkozás, a tiszteletadás, a legkisebbért tett hosszú út fáradalma, a neki adott szeretet jelenti. A mai ünnep lényege is éppen ez: Istennek adni magunkból, hogy ezáltal gyarapodjunk.

Ha pedig nemcsak a Teremtőnek adunk, hanem embertársainkkal is jót teszünk, az ünnep üzenetét jól megtaláltuk és kiválóan meg is éltük, gyümölcsöző lesz ez számunkra. Kívánom, hogy mi is útra kelhessünk a napkeleti bölcsekkel, és szívünkben odaérve a jászolhoz, hódolatunkat fejezhessük ki a kis Jézus, az emberiség Megváltója előtt!