Lustulás

Ahogy öregszem, úgy veszem észre magamon egyre inkább a lustulás jeleit. Korábban, ha az éjszaka közepén felébredtem, mert valami fránya gondolat szöget ütött a fejembe, és hirtelen nem jutott eszembe az adott történelmi, földrajzi, irodalmi név, dátum, egyéb adat, képes voltam azonnal felkelni, felkapcsoltam a villanyt, és mintegy megnyugtatásként gyorsan kikerestem a kellő információt a szakkönyvből, vagy az interneten böngészgettem utána. Mostanában pedig már merőben más a helyzet. Ha kinyílik a pillám, és sisteregni kezd a kutatókedv bennem, amolyan Pató Pál úr módjára csak legyintek egyet, és visszafekszem az ágyba. Akkor valóban öregszem?