2023.12.12. 12:55
Trianonból Nógrádsápra – 140 éve született Praznovszky Iván
A Cserhát lankái közt megbújó Nógrádsáp község gazdag történelmi örökséggel rendelkezik. A település határában, az 1980-as években honfoglalás kori sírokat tártak fel, a helység felett magasodó, 14. században emelt gótikus templom pedig régóta kedvelt turistalátványosságnak számít. A falu szülötte volt az 1989-ben fizikai Nobel-díjra felterjesztett jeles atomfizikus, Grenács László (1933–2017), a két világháború között pedig Nógrádsápon élt egy mára szinte teljesen elfeledett diplomata, zarkafalvi és práznóczi Praznovszky Iván is.
Praznovszky Iván balról (Friss Újság, 1920.01.24.)
Forrás: archív fotó
Az aránylag jómódú középosztálybéli famíliában 1883. december 12-én, Budapesten született Praznovszky az orvosai tanácsára 1927-ben költözött Nógrádsápra a családjával. Ekkora már nyugdíjba vonult diplomata volt, rendkívül sokrétű külszolgálattal a háta mögött. Pályáját az Osztrák–Magyar Monarchia idején a Felség Személye Körüli Minisztériumban kezdte, majd a közös külügyminisztériumban folytatta, ahol többek között öt esztendőn át a sajtóosztályt vezette. Az intézménytől 1918 novemberében az utolsó közös külügyminiszter, ifjabb gróf Andrássy Gyula személyi titkárjaként búcsúzott.
Kitűnő francia nyelvtudása, sajtóügyekben való jártassága, továbbá a hivatali érintkezésben szerzett rutinja révén 1920-ban az első világháborút lezáró párizsi békekonferenciára kiutazó magyar békedelegáció főtitkára lett. 1920. június 4-én jelen volt a trianoni békeszerződés aláírásánál is. 1920 és 1922 között misszióvezetőként dolgozott hazánk párizsi követségén, amely mellett még udvariassági és takarékossági okokból 1922-ben a madridi követi tisztséget is ellátta.
A Praznovszky életét feldolgozó kiváló történész, Zeidler Miklós kutatásaiból ismert, hogy a diplomata egy régi nemesi udvarházat vásárolt meg Nógrádsápon, ahol 1931-től 1941-ig 22 hold terjedelmű uradalmat épített ki, szántóval, szőlőssel és kerttel együtt. A kúriát bécsies, illetve franciás stílusú bútorzattal rendezte be. A régi cselédházat elbonttatta, és az uradalmi személyzetnek új lakrészt emeltetett. Közel két évtizeden át a birtok előbb a família állandó lakhelye volt, aztán Budapest mellett egy-két hetes időszakokra szánt pihenőhelyként működött.
Forrás: archív foró
Amikor 1928 nyarán a Pesti Napló nevű napilap tudósítója felkereste a faluban Praznovszkyt, a beszámoló alapján az egykori követ kertészruhában fogadta őt, a kertjében sürgölődve. Az újságíró feljegyezte, hogy a vidéki élet örömeiben a házigazdával együtt annak francia származású felesége is osztozott „a kedves nógrádi dombok mentén, amelyek annyira emlékeztetik hazájának sok kedves tájékára”. A kis kastélyban 1932 őszén még a belügyminisztert, Keresztes-Fischer Ferencet is vendégül látták, amikor az, mint a rétsági választókerület országgyűlési képviselője, meglátogatta a választókerülete községeit.
A még a nyugállományba vonulása után is igencsak tevékeny – jelen volt az üzleti világban, a sajtóirányításban, de a magyar–francia közéleti kapcsolatok ápolásában is – Praznovszky sajnos azonban nem élvezhette haláláig a nógrádsápi életet. A második világháborút követően Magyarországon is kiépülő kommunista diktatúra „osztályidegenné” nyilvánította őt, és ennek nyomán 1951-ben a fővárosból a Békés megyei Kamut községbe telepítették ki. Csak évekkel később térhetett vissza Budapestre, ahol 1971. április 1-jén hunyt el. A néhai párizsi és madridi követünk mindmáig a rákoskeresztúri temetőben nyugszik.
A szerző Gali Máté,
a Mathias Corvinus Collegium
Társadalom- és Történelemtudományi
Iskolájának kutatótanára
