Nincs különleges hozzávalója az igazi ipolyi halászlének – vallják a nyugat-nógrádi pecások

Ilyenkor, karácsony táján igazán ízletes pillanatokat élhetnek át a horgászat kedvelői, hiszen előkerülnek a mélyhűtő féltve őrzött zugaiból a korábban kifogott halak, de még jobb, ha az időjárás olyan kedvezően alakul – mint akár idén –, hogy a frissen horogra kapott zsákmány kerül bele a kondérokba. Nyugat-Nógrád északi részein különleges a helyzet, hiszen szinte egy köpésre folyik az Ipoly, kimeríthetetlen kopoltyús állományával.

Hegedűs Henrik

Érdeklődtünk néhány balassagyarmati horgásztól, vajon ők miként készítik el karácsonyra a finom halászlevet, akad e valamilyen, csak erre a tájra jellemző hozzávaló, vagy módszer.

Az Ipolyon rendszeresen a botjait a vízbe lógató Laczkó József saját elmondása szerint inkább fogni szereti a halat, mintsem megenni.

Titkos a férfi receptje, még a barátaival sem osztja meg

– Bevallom őszintén, én nem rajongok nagyon a halászléért, sem a rántott formákért, ám néhány szíves kínálást sohasem utasítok vissza, de ilyenkor is a leveses elemeket részesítem előnyben, nem a húst – mondta a középkorú férfi. – Baráti társaságunkban Zoli az igazi ínyenc, és ő figyeli, miként rotyog a csodálatos illatfelhőt árasztó készítmény. Míg mi vidáman csevegünk, koccintunk pálinkával, vagy hörpintjük a sört, addig ő szinte le sem veszi a szemét az üst tartalmáról. A végeredmény mindig tökéletes, tíz ujjunkat megnyaljuk a lakoma után. A receptje azonban súlyos titok, a világ minden kincséért sem osztaná meg, még velünk sem.

Tóth Zoltán az Ipoly alsóbb szakaszaira jár, Tésára, illetve Ipolytölgyesre, ahol már az utolsó zsilip előtt sokszor érvényesül a Duna visszaduzzasztó hatása, így a halfajták is keverednek a folyambéli társaikkal.

Meggyőződése, hogy a pontyból készült halászlének nincs párja

– Éppen a karácsonyt közvetlen megelőző napokban vettem ki a fagyasztóból két, mintegy három-négy kilós pontyot, amit épp ott, Tésán és Ipolytölgyesen fogtam korábban – fejtette ki a harmincas éveiben járó fiatalember. – Ebből áll a karácsonyi ebédünk. Az elkészítésében nálunk nincs semmilyen érdekesség, ami kifejezetten az Ipoly-menti vidék sajátossága. Meggyőződésem, hogy a pontyból készült halászlének nincs párja, de ritkán lehet némi harcsával is gazdagítani. Én személy szerint az alaplevet fűszerezem be alaposan, olajon dinsztelt hagymával bővítve, de a későbbiekben még kerül bele mennyiségtől függően legalább két-három fej. Van aki darálja az alapot, akad aki passzírozza, azonban én a darálás mellett voksolok. Aztán jöhet a java. Édesapám például úgy szereti, ha minél több fajta dúsítja az egészet, kárászok, keszegek is bőven. Mindenkinek ajánlom, a halászlé mennyei étel – fogalmazott a horgász-szakács.

Végezetül egy anekdotát is megosztott velünk Tóth Zoltán. Egy nemrégiben elhunyt kedves öreg barátja, a kifejezetten jó humoráról ismert Pallai Józsi bácsi mesélte: a vérbeli horgász december 24-én, éjfélkor megy ki az Ipolyra, ott öt perc múlva kap igazán a menyhal, de csak akkor, ha a pecás előtte fennkölten elénekeli a „Mennyből az angyalt”.