Milyen szilveszteri szokásokat tartunk Palócföldön? – a rimóci néprajzkutató megadja rá a választ

A tűzijáték vagy a szilveszteri buli fogalma napjainkban szinte összeforrt az óév utolsó napjával, azt azonban talán csak kevesen tudják, hogy ezek a szokások népi hagyományokra is visszavezethetők. A témával kapcsolatban Paluch Norbert, Rimócon élő néprajzkutató portálunk érdeklődésére elárulta: szilveszter környéki, kifejezetten csak a palócokra jellemző hagyományt ugyan nem ismer, ellenben több olyat is igen, amely a Kárpát-medence-szerte számos területen előfordul, vagy előfordult.

– Ilyen például, hogy az év utolsó napján már a fényt várjuk. Több helyen a régiek például tüzes kerékkel vagy tűzgyújtással próbálták elűzni a sötétséget, a rosszat, a téli beburkolózást és az erre az időszakra jellemző depresszív hangulatot. Hiszen az emberek arra vágynak már, hogy a nap kisüssön, jöjjön végre a tavasz, amit a lángokkal is igyekeznek előcsalogatni. A 21. században az emberek még mindig tartják ezt hagyományt, méghozzá a tűzijáték formájában – mutatott rá Paluch Norbert, aki arra is kitért, hogy emellett másik szerepe is volt a tűzgyújtásnak, ugyanis mint ismeretes: a fénytől riad az ördög. Hozzátette: Nógrádot is mélyen vallásos emberek lakják, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag ezt a nem kifejezetten palóc, de gonoszűző, régi szokást modernizált formában megtartotta a mai kor embere, így szűkebb hazánk lakosai is.

Paluch Norbert véleménye szerint, az emberek talán nem is gondolnák, hogy miért „zajongunk” december 31-én.

– Régen a parasztemberek úgy tartották, hogy amilyen egy adott életszakasz utolsó napja, olyan lesz a következő életszakasz is. Ezt pedig az évek fordulóira is igaznak gondolták. A néprajzban ezt hívjuk úgynevezett analógiás mágiának. A jelenkor emberei ezen hagyományt őrizve táncolják át magukat az újévbe, hiszen mind a mai napig él a szokás, hogy az év utolsó napján mulatozunk, jól érezzük magunkat és sokat eszünk, méghozzá olyan ételeket, amelyek elősegítik a szerencsénket – mondta a néprajzkutató. Hozzáfűzte: ugyan a fent elmondottak sem csupán a Palócföldön jellemző szokások, ugyanakkor köztudott, hogy szűkebb hazánk lakosai is vigyáznak például arra, hogy ne kerüljenek az újévi és a szilveszteri asztalra olyan fogások, amelyek miatt „elúszhat” a szerencséjük.

Paluch Norbert ezután egy olyan tradícióról is szót ejtett, ami nem szilveszteri, de a téli ünnepkörhöz, annak is a végéhez kapcsolódik.

– Mindenképpen említést érdemel az a hagyomány is, hogy a házakat nem csupán felépítésükkor és birtokba vételükkor szentelték meg, hanem bizony vízkeresztkor is. Mondhatni, így megújították az épületet. Magunkhoz is gyakorlatilag minden évben elhívom a papot január 6-án, vagy akörül azért, hogy megszentelje az otthonunkat – fejtette ki Paluch Norbert, aki arra is kitért, hogy ilyenkor a „szertartás” részeként újrarajzolják az ajtófélfára az ide vonatkozó jeleket is. A néprajzkutató úgy gondolja, hogy nem csupán náluk, hanem a környékbeli településeken is mindenképp él még ez a szokás.