Több száz liter konyakkal fogták el a csempészeket Parassapusztánál

A Nógrád Megyei Hírlap korabeli munkatársai ellátogattak a Balassagyarmati Határőr-igazgatóság által működtetett magyar-szlovák határátkelőhelyre, ahol sok-sok érdekes körülménnyel szembesültek. A munkatársak beszámoltak például arról, hogy egy tizenhét esztendős szlovák fiatalember pisztollyal a kézben próbált átjutni a zöldhatáron, amikor fülön csípték őt az éber határőrök. A meghallgatása során kiderült, hogy a délszláv háború frontjaira akart eljutni, de nem jutott sokáig. Hasonlóképpen egy értékes csempészfogás is napvilágra került. Egy jugoszláv rendszámú autóbuszból a Hont melletti parkolóban végzett előzetes vizsgálat során összesen 347 liter konyakot találtak, mindezeket egyforma laposüveges kiszerelésben. Eredetileg csak 30-40 üveget vallottak be a „delikvensek”, aztán persze előkerült a nagyobb tétel. A csempészek literenként 30 német márkáért kínálták volna az árut, ha eljutnak a célállomásra.

Nógrádkövesden a Pestvidéki Kőbányák Kft. vezetői jelentős előrelépésről számoltak be. Egyre több ugyanis a megrendelésük, főként az út- és vasútépítő vállalatok részéről, a szandai hegyből kitermelt zúzalékot különösképpen az MO-ás autóút kialakításánál használják fel, de reménykednek abban, hogy az 1996-ra tervezett budapesti világkiállítás szervezői részéről is lesz a jövőben megkeresésük.

Nógrádsápon a termelőszövetkezet által üzemeltetett könyvkötészetbe tértek be ekkor a megyei újságírók. Sinkó Mihályné, a műhely vezetője elmondta, főként Németországba dolgoznak, több fajta matematikafüzetet készítenek, illetve hatvanöt ezer darab mesekönyvet állítanak össze, ötféle műből.
Nógrádon Majcher Tamás szécsényi régész irányításával befejeződött a várkapu környékének rekonstrukciója. Az ásatások során a várkapu és a csatlakozó falszakaszok feltárását végezték el, de igazi újdonságként csak a bejárat alapkövének megtalálását mutathatták fel.

Felsőpetényben helytörténeti gyűjtemény kialakításába kezdett a község önkormányzata. Ugyan az anyagi lehetőségek meglehetősen korlátozottak, de nagyon számítanak a lakosság adakozó kedvére, nem feltétlenül pénzügyi viszonylatban, hanem az elődök használati tárgyait, eszközeit, felszereléseit várják az alapítandó gyűjteménybe. Ezen kívül szívesen látnak népviseleti, jellegzetes ruhadarabokat is.