Temetkezés

Rég tapasztalhattunk már ilyen jelentős változást a temetkezés körül. Hamvasztás vagy koporsó ezek a legismertebb formái a hazai temetkezésnek és egyre népszerűbb a hamvasztás. Választhatunk zenét, színeket és szöveget, a legtöbb helyen papot is, de a végső búcsú személyre szabottabb formáinak már csak a pénztárca szab határt. 

Az utóbbi időben én is csak urnás temetésen vettem részt, ami valljuk be, nekünk élőknek is humánusabb. Fültanúja voltam egy beszélgetésnek nemrégiben: az ország több pontjáról érkező tudósok egy rendezvény ebédszünetében először viccelődtek azon, hogy az egyiküknek tévútra ment a kávé és majdnem megfulladt, aztán komoly eszmefuttatást folytattak arról, hogy milyen élet lehet a halál után. Alig hittem el, hogy szinte teljesen egyetértettek abban, hogy a lélek tovább él, valahol máshol, de azt sem zárták ki, hogy újjászületik. Majd azt is megbeszélték, hogy ők hamvasztva szeretnének örök nyugodalmat. Volt amikor az embert a saját udvarában  temették el, napjainkban pedig akár egy új élet, egy fa kompszotja is lehet az ember. Temetkezési szervezetek pedig közös edukációs kampányt indítanak azért, hogy segítsenek megérteni, milyen hatásai lehetnek, ha a temető helyett a családi otthonban helyezik el az urnákat.

Magyarországon az urnás temetések aránya 70 százalék. Budapesten 95 százalék és a megyei jogú városokban is jóval az országos átlag feletti. A szervezetek úgy fogalmaztak: "a családi fészek nem temető!". Ezek után mindenki döntse el, hogyan szeretne méltó és tiszteletteljes búcsút venni szeretteitől.