Rövid kívánságlista a Mikulásnak egy háziasszonytól

Mindig szerettem a telet, így könnyen meglehet, hogy én vagyok az egyetlen ember, akit nem zavar, hogy korán sötétedik. Ez számomra része a karácsony előtti időszaknak, aminek hangulatához hozzátartozik, hogy a naplemente után az adventhez kapcsolódó fények világítják be a délutánokat és az estéket.

Imádom ezeknek a heteknek a varázsát, azonban november közepéhez érve egy kevésbé kellemes gondolat is elkezd motoszkálni a fejemben, ami nem más, minthogy a szeretet ünnepét megelőző nagytakarítás esedékessége is „fénysebességgel” közeledik. E munkafolyamat teljes elvégzése rendszerint több napomba, de inkább egy teljes hetembe kerül. Hosszasan lehetne sorolni, hogy ilyenkor milyen feladatok várnak egy háziasszonyra… Ott van például az ablakpucolás, a csempék csillogóra sikálása, vagy épp a polcokon sorakozó csecsebecsék portól való aprólékos megszabadítása. Az egészben pedig a legrosszabb talán az az érzés, amikor a hosszas munkafolyamat végére érve azzal szembesülök, hogy lényegében kezdhetném elölről az egészet.

Tisztában vagyok vele, hogy felnőttként bizony nem lesz más választásom, mint szembenézni az előttem tornyosuló kihívással. Ugyanakkor szívem szerint a gyerekekhez hasonlóan én is írnék egy levelet a Mikulásnak, ami egy elég rövid kívánságlistát tartalmazna. A nagyszakállú, piros ruhás jó tevőtől én csak annyit kérnék, hogy karácsony előtt küldjön számomra egy, a manóiból álló felmentőcsapatot, akik be tudnak segíteni a nagytakarításban!