Legyen milliomos!

Tizenöt évvel ezelőtt mutatták be Amerikában a Gettómilliomos című filmet, Danny Boyle rendezésével. Még esztendőkkel később is számtalan díjat érdemelt, amit felsorolni sem lehet. Tisztán emlékszem: moziban, feliratosan láttam először, majd még párszor szinkronosan is a tévé elé szögezett. A történet szerint, melynek ötlete eleve zseniális, Jamalnak kilenc kérdésre kellett jól válaszolnia egy kvízműsorban. Gyorsan meg is kérdőjelezték Jamal tudását, hiszen egy nyomorúságos körülmények között élő 18 éves fiú nem tudhatja minden feladványra a választ. Aztán elénk tárult az igazság, hogy a játék kérdései mind Jamal életének egy-egy részei. 

A korán elárvult, mélyszegénységben élő fiú élete az, ami engem, de valószínűleg mindenki mást is magával ragadott, aki megnézte. A Legyen Ön is milliomos! című műsort is szerettem, a társasjáték változata is megvolt. Már ennyi elég is lett volna ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem a film. A Gettómilliomos azonban nemcsak egy egyszerű játékshow története, hanem egy olyan utazás, amely bemutatja a szerelmet, a barátságot és az élet nehézségeivel való küzdelmet. Egy olyan alkotás, amely egyszerre hódította meg a kritikusokat és a közönséget. A történet mélyen emberi, a kitartás és remény üzenetét hordozza. A film zenéjére is tisztán emlékszem, egyik leghíresebb zenei betétje a Jai Ho, A. R. Rahman szerzeménye. Ritka az olyan film manapság, melynek a zenéjére és az ikonikus jeleneteire is emlékszem. Több ilyen film kellene a mai világba is...