Közöny

Némi túlzással állíthatom: kifogyott az együttérzés az emberekből. Sokan közönyösen figyelik a körülöttük zajló eseményeket. Fejüket lehajtva járnak az utcán, így nem kell észrevenni a koldus feléjük nyújtott kezét, vagy a padon fekvő hajléktalant. Persze nem vehetjük a vállunkra a világ minden baját, de azért vannak esetek, amit nem kéne szó nélkül hagyni.

Éppen ez történt a napokban Salgótarjánban, amikor járókelők tucatja ment el egy autófeltörés mellett. Mindez a megyeszékhely belvárosában, a nagyposta melletti aluljáróban történt, fényes nappal! A vasútállomáson folyt valami munka, így került az aluljáróba a kisbusz. Amíg a szakemberek fent dolgoztak, egy férfi betörte a jármű vezető oldali ablakát, kinyitotta az anyósülés melletti tolóajtót és javában rámolta ki, amit ott talált. Közben az arra járók két oldalról kerülgették a nyilvánvalót. Senkinek nem jutott eszébe közbeavatkozni, amit talán még meg is értek, lehet nekem se lenne bátorságom egy tagbaszakadt fickót rendre utasítani. De az is csak egyetlen hölgynek volt magától értetődő, hogy tárcsázza a rendőrséget. 

Azt, hogy ez a város közbiztonságáról, vagy az itt élők hozzáállásáról fest-e elkeserítő képet, nem tudom eldönteni. És talán joggal mondhatja bárki, hogy egy esetből nem lehet általánosítást levonni. Mindenesetre nem szeretném, ha az emberek jóindulatán múlna, hogy kihívják-e a mentőt, ha az utcán rosszul leszek. Félek, hogy sokan közönyöse átlépnének rajtam...