Vízhiány

Nagyon hosszú napom volt. Reggeltől estig úton voltunk a párommal az ismerősöknél, a rokonoknál és már alig vártam, hogy hazaérjünk. Este tíz óra után sikerült elindulni, majd félúton rájöttünk, hogy elfelejtettük a kenyeret, amelyből a másnapi reggelink készült volna, így visszafordultunk érte. Igaz az út rövidke volt, de biztosan sokan ismerik az érzést, amikor már alig várják, hogy otthon lezuhanyozzanak és pihenjenek egy nagyot a fárasztó nap után. Nos, mindez nekünk nem adatott meg. A feledékenységünknek hála az autóút is hosszabb lett, ennek ellenére végül boldogan hajtottunk be az utcánkba, hiszen tudtuk, nemsokára ledőlhetünk. Ez azonban mégsem így lett. 

Mikor a ház elé értünk, azt láttuk, hogy az út fele le van zárva és munkagépek tevékenykednek. Akkor döbbentünk csak rá, hogy csőtörés történt, így a vágyott zuhanyzás sem jött össze, ugyanis órákig nem volt víz. Szerencsére a szolgáltató egy nagy tartályban ilyen esetekben biztosít ivóvizet, így este 11 órakor megtöltöttük palackjainkat, hogy legalább az legyen. Végül mintegy másfél óra várakozás után – a pihenés helyett azt hallgattuk, ahogy az utcán dolgoztak – újra lett víz. Sikerült zuhanyozni és pihenni, igaz csak a késő éjszakai órákban. Az élet igazán kiszámíthatatlan, sosem lehet tudni, mi történik a következő percben, mindenre fel kell készülni. Az biztos, hogy mostantól mindig tartok otthon minimum két nagy palack vizet!