Felelősség

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél...” – mondja a róka a kishercegnek a jól ismert regényben. Sajnos, ha körülnézünk a környezetünkben, arra jutunk, hogy kevesen olvasták el a fenti mondatot. Vagy, ha így is történt, akkor sem értik az üzenetét. Hiszen szinte minden napra jut egy hír megkínzott állatokról. A közösségi oldalakon folyamatosan út szélére dobott kutyák és cicák keresnek gazdát. A menhelyek dugig vannak a megunt házi kedvencekkel, az állatvédők pedig szélmalomharcot vívnak a felelőtlen gazdákkal szemben. 

Számomra nincs arra magyarázat, miért akar valaki bármilyen állatot magához venni, ha nem képes gondoskodni róla. Minek visz haza egy kölyökkutyát, ha láncon tartja, vagy ha nem tudja kigazdálkodni a kötelező oltás költségeit. Ha hónap végére már nem nem futja kenyérre, akkor gondolom, kutyatápra sem fogja. A kegyetlenkedésektől minden jóérzésű embernek ökölbe szorul a keze. Én szívem szerint ugyanazt tenném az elkövetőkkel, amit ők az állatokkal. 

Vannak ugyan kezdeményezések, amik a fenti helyzetet szeretnék némileg orvosolni. Szerveződik az állatőrség, felelős állattartás elősegítésére nyernek pályázatot az önkormányzatok, ivartalanítási programok indulnak. Azonban úgy vélem, hogy ezek az intézkedések még csak a felszínt kapargatják. Szigorú változások kellenének az állatok védelmében. Legyen fájdalmas következménye az ellenük elkövetett tetteknek! Talán akkor többen megfontolnák a felelősség kérdését.