Szívesen olvasnak krimit és bulvárt is a nyugat-nógrádiak

– Én egyáltalán nem olvasok – jelentette ki az első, neki feltett kérdésre a Balassagyarmaton élő, alig harmincéves Landesz Tamás. – Szégyen, nem szégyen, az én szobában egyáltalán nincs könyvespolc. Ami információt általában begyűjtök, azt a mobiltelefonommal teszem, főként Facebook-ról, illetve egyéb portálokról.

Ez azonban csak egy kiragadott példa, a témában egészen másként vélekedik a szintén az Ipoly-parti városban lakó Kovács Istvánné. A nyugdíjas hölgy vallja, esténként, lefekvés előtt nincs szebb dolog , mint előkapni egy kötetet, főként izgalmas történelmi tárgyú művet, vagy egy krimit, és előfordult, le sem tette a kezéből mindaddig, míg az utolsó sorig el nem ért. Utána viszont akadt, amikor hetekig a könyv felé sem nézett.

A Gutenberg-galaxis élvezetének újabb fajtájára esküszik a rétsági Molnár Zoltán. –  A digitális könyvekben hiszek – fejtegette a középkorú férfi. – Munkámból kifolyólag rengeteget utazom, javarészt autóbuszon, és hosszú órákon keresztül, ilyenkor a legüdítőbb elfoglaltság az olvasás. Előzőleg letöltök az internetről egy-egy kedvelt kötetet, felveszem a szemüveget és ilyenkor gyakran eltűnik körülöttem teljesen a külvilág, és már csak azt veszem észre, hogy begördültünk a célállomásra.

Végezetül a már a hetvenes éveit taposó Pócsi Tibor nyilatkozott portálunknak. Ő kifejtette, az újságokon kívül lényegében már semmi más betűrengeteg nem kerül a szeme előterébe, és főleg a bulvársajtót részesíti előnyben, előfordul, hogy töviről-hegyire végigböngészi az adott napilapot, majd némi oktatást is ad a környezetének az éppen befogadott tartalom kapcsán, mennyire tájékozatlanok az ismerősei, a családtagjai.