Mérges lódarázs

Mindig is rettegtem azoktól a rovaroktól, amelyekről tudtam, hogy csípésük fájdalmas, így például a bögölytől, vagy a lódarázstól. Azt hiszem, hogy igaz az a mondás, hogy amitől félünk, az előbb-utóbb bekövetkezik. Nem is kellett sokat várni, csupán 33 évet arra, hogy végül megcsípjen egy. Éppen a temetőbe szerettem volna virágot vinni, így neki álltam szedni otthon a kertben, amikor hirtelen egy éles szúrást éreztem a lábujjamon. 

Elsőre el sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Azt hittem, hogy valamilyen éles tárgy szúrt meg. Pár perc múlva megpillantottam a fűben egy hatalmas lódarazsat. Nagyon megijedtem és irtózatosan fájt a lábujjam, amely egyre csak pirosodott és szép lassan a duplájára dagadt. Még a hideg is végig futott a hátamon. Nem tudtam, hogy allergiás vagyok rá, vagy sem, mert nem fordult még elő ilyen életem során. Gyorsan beszaladtam a házba és ecettel borogattam, ugyanis az állítólag fertőtleníti. Ezt követően egy kálciumot is bevettem biztos, ami biztos. Vártam pár percet, hogy mi történik majd, a szememből még egy könny is kicsordult a fájdalomtól, de szerencsére nem váltott ki allergiás reakciót a csípés. 

A fájdalom viszont kiterjedt a talpamra és a lábfejemre is, aznap pedig nem tudtam ráállni a lábamra. Másnap nagy örömömre a duzzanat elmúlt, a fájdalom pedig enyhült. Nem mondom, hogy nem lehetett kibírni a csípést, ennek ellenére nem kívánom senkinek ezt az érzést. Ráadásul a lódarázs csípés különösen veszélyes.