A búcsújárás az alázat és a könyörgés kifejezése – mondta Erdő Péter Szentkúton

Nemzeti kegyhelyünk szabadtéri miséző oltára előtt több ezer hívő gyűlt össze, hogy részt vegyen az Erdő Péter bíboros által celebrált ünnepi szentmisén, majd az azt követő körmeneten. Mire megkondultak a harangok vasárnap délelőtt Szentkúton, már több ezer hívő gyűlt össze a Nagyboldogasszony főbúcsúja alkalmából bemutatott ünnepi szentmisére. A bevonulás is jóval hosszabb ideig tartott a megszokottnál, hiszen az atyákat zarándokokból álló megannyi csoport követte az oltárhoz. Köztük többen díszes népviseletet öltöttek a jeles alkalomra, a rimóci Máriás lányok pedig a hagyományokat őrizve vitték vállukon a Szűzanya szobrot.

Nemzeti kegyhelyünk háromnapos főbúcsújának vasárnapján a határon innen és túlról érkezett zarándokokat, illetve a hívőket elsőként Orosz Lóránt köszöntette. A nemzeti kegyhely igazgatója és házfőnöke emellett azt is elárulta, hogy az ünnepi szentmisét celebráló Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek immár visszatérő vendég náluk.

A több ezer egybegyűlt hívőt megszólítva Erdő Péter bíboros úgy fogalmazott: úton járó emberek vagyunk, zarándokok, akik Szűz Mária tiszteletére érkeztek a nemzet kegyhelyünkre Nagyboldogasszony ünnepi búcsúján.

– Régi utakat járunk. Ennek a búcsújáróhelynek ősi az eredete, hiszen már a középkorban is idejártak a hívők messze földről. A felvilágosodás kora óta, manapság pedig újra elhangzanak kritikus megjegyzések is a zarándokhelyekről és a Mária tiszteletről. Van, aki, azt kérdezi: „Nem hallgatja-e meg Isten könyörgésünket mindenütt, ha szívből kiáltunk hozzá?” A kérdés jogos. Ugyanakkor két nagy igazság, és tapasztalat bizonyítja, hogy igenis hiteles keresztény, katolikus szokás a búcsújárás és Szűz Mária különleges tisztelete éppen itt, Mátraverebély-Szentkúton – hangsúlyozta a bíboros.

Hozzátette: aki az elmondottak bizonyítékaként egyfelől azokat a különleges imameghallgatásokat és csodákat nevezte meg, amelyek a Szentkútra zarándokló hívők könyörgését kísérték. A másik igazságként pedig éppen a zarándokutak megtételével vállalt fáradságot emelte ki, mondván: az éppen azt mutatja, hogy valóban teljes szívvel, áldozatot is vállalva fordulunk a Mindenható Istenhez és Szűz Máriához, aki hathatós közbenjáró szent fiánál. Tehát a búcsújárás az alázat és a könyörgés intenzív kifejezése, amely az egész embert hatalmába keríti.

Az Esztergom-budapesti érsek ezután tapasztalatait osztotta meg az egybegyűltekkel. Erdő Péter bíboros kiemelte annak jelentőségét, hogy egy zarándokút előtt megfogalmazzuk magunkban kéréseinket, imaszándékainkat.

– Ezeket terjesszük Szűz Mária által Jézus elé. Amikor pedig a zarándokútról hazatérünk, figyeljük az eseményeket, mert lehet, hogy szelíden kirajzolódik a problémák megoldása, a kilátástalan helyzetünk jóra fordulása. Ha pedig ez megtörténik, ne felejtsünk el hálát adni! – mutatott rá az érsekatya, majd hozzátette: Isten lehet csak évek múltán hallgatja meg az imádságainkat. A bíboros mindezt saját maga is megtapasztalta, amely történetét meg is osztotta a hívőkkel.

A bíboros ezután beszédében kitért arra is, hogy Szűz Mária segítő közbenjárása számtalanszor megmutatkozott az egyház, illetve a magyar nép történelmében egyaránt.

– Nagyboldogasszony ünnepén a szentbeszédek évszázadokon át úgy szóltak Máriáról, mint hazánk és népünk védelmezőjéről. Egyértelműen neki tulajdonították, hogy a pusztulás szélére jutott ország csodálatos módon fennmaradt, és neki mondtak köszönetet, amikor a török idők után hazánk közepén újra keresztények és magyarok élhettek. A megdicsőült Szűz Mária számukra a remény és a bizalom forrása, és ma is itt van a megtérés és a megújulás ideje – hangsúlyozta Erdő Péter, majd aláhúzta: az önzés és a szellemi lustaság helyett át kell éreznünk, hogy részei vagyunk az Isten alkotta gyönyörű világmindenségnek. Mint fogalmazott, ez azonban csakis a Krisztusi tanítás fényében ismerhető fel teljesen.

Az érsekatya ezután szentbeszéde folytatásaként elmondta: nehéz időket élünk.

– Fásult, elidegenedett, bonyolult, békétlen, értékeit megtagadó körülöttünk a világ. Nehezen találjuk meg, hogy milyen konkrét cselekedetekkel fejezzük ki a legjobb szándékunkat. Ezért is fontos, hogy vegyünk erőt magunkon, éljünk közösségi életet, ne sajnáljuk az időt családtagjaink, rokonaink, barátink látogatásától. Vegyünk részt a plébániai közösségek programjaiban. Krisztus közöttünk van, és ha a nevében ketten-hárman összejövünk, akkor kézen fog minket, és megmutatja: mi a dolgunk az életben, és mit tegyünk a mai napon – javasolta a hívőknek Erdő Péter bíboros, aki végül hangsúlyozta: Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és ember között. Az esztergom-budapesti érsek végül kiemelte, hogy Jézus egyedülálló méltóságát és megváltó küldetését Szűz Mária közbenjárása nem elhomályosítja, hanem még erősebb fényben ragyogtatja fel előttünk.

– Emiatt járunk szívvel-lélekkel Szűz Mária kegyhelyéhez vezető búcsúi zarándokok útján, azaz a régi úton. Kérjük a mennybe felvett Szűz Mária anyai közbenjárását, hogy mi is megkapjuk a világosságot és az erőt Krisztus akaratának követéséhez, és egykor a dicsőségben is társai lehessünk – zárta prédikációját Erdő Péter.

A nemzeti kegyhelyünk háromnapos főbúcsújának vasárnapi liturgiáját végül az ünnepi körmenet „koronázta meg”.