Nagy veszteség

Napok óta visszhangzik a sajtó, hogy ötvenhat esztendős korában meghalt Sinéad O’Connor ír dalszerző-előadó, a kilencvenes évek meghatározó hangja, kultikus egyénisége, emberi jogi aktivista. Sokan a botrányairól ismerték meg, kopaszságról, pápafotó-szaggatásáról és muszlim bejegyzéseiről, a fia öngyilkosságáról és a Miley Cyrusnak írott leveléről. Egy ember halála mindig veszteség, bár elsőre nekem is a botrányai, olykor sértő őszintesége ugrik be a neve hallatán, azért ott van a Nothing Compares 2 U című száma, amit szinte mindenki ismer. 

Érzelemmel és mély mondanivalóval töltötte meg a dalt, amellyel elérte a világhírt és az emberek szívébe zárta magát. 2007-ben a Sziget Fesztiválon is óriási érdeklődés övezte a koncertjét. Az igazi értéke talán abban rejlett, hogy a zenéje és a szövegei által olyan tabukat döntött le, amelyek sokak számára kényelmetlenek és nehézkesek voltak. Tárgyalt olyan témákat, mint az elhagyatottság, az érzelmi fájdalom és a társadalmi igazságtalanság, miközben saját sebezhetőségét sem titkolta.

Az évek során Sinéad O'Connor életében nem volt hiány a küzdelmekből sem. Kicsi volt, amikor szülei elváltak, s bár sosem akart az anyjához kerülni, az ír bíróság odaítélte. Bántalmazó anyja kényszerítette lopásra, ami miatt katolikus javítóintézetbe került. Nyíltan beszélt mentális egészségéről és nehézségeiről is. Az ilyen őszinteség példaértékű volt, és sok rajongó számára inspirációt jelentett, hogy szembenézzenek a saját problémáikkal. Valahányszor falakkal találta magát szemben, ő nem a fékre, hanem a gázra lépett.