Unikornis

Manapság újra divatba jöttek az unikornisok. A gyönyörű, színes sörényű, egyszarvú, olykor szárnyakat is viselő lovak. A kicsi lányok imádják ezeket a mesés lényeket, de bizony az idősebbek is elcsábulnak egy-egy unikornissal díszített termék kapcsán. Talán a sikerük abban rejlik, hogy a mesék ígéretét hordozzák, és sokan nem akarnak felnőni. 

Vannak, akiknek örök gyerekként nem akaródzik felelősséget vállalni a döntéseikért. Akik már régen kinőttek a tündérmesék világából, mégis a saját elvarázsolt világukban élnek. Ezzel addig nincs is semmi baj, amíg másoknak nem okoz fájdalmat. Azonban a mesebeli ígéretekkel, a felelőtlen kijelentésekkel komoly sérüléseket is ejthetünk. Sokszor a habkönnyű mondatok mázsás súlyként nehezednek azokra, akik felismerik, hogy semmi jelentőségük. 

Bizony nincsenek jó helyzetben, akik naivan hisznek a kimondott szavakban. Akik azt képzelik, hogy az élet olyan, mint egy varázslatos történet, és a végén a jó elnyeri méltó jutalmát. Akik bíznak az emberi jóságban sokszor csalódva tapasztalják: akiben vakon hittek, elárulta őket. Mit lehet hát tenni? Készüljünk mindig a legrosszabbra? Vértezzük fel szívünket a fájdalom ellen vaspántokkal, mint a mesebeli inas, akinek békává varázsolták a gazdáját? 

Nem hiszem, hogy a bizalmatlanság boldoggá tehet és a csalódásokra fel lehetne készülni. Jó ha tudjuk, hogy az élet nem tündérmese, de egy-egy fejezet lehet varázslatos!