Terített asztal

Arra is jól emlékeszem, hogy nagymamám sosem költött lekvárra és savanyúságra, mert azokat saját maga készítette. Egész télen kitartott a kamra polcán sorakozó üvegek tartalma. Volt azonban idő, amikor nem töltötték növénytermésztéssel a szabad óráikat még a falusiak sem. Nem nevelkedett sem disznó, sem liba, de még csirke sem az udvarban. Egyszerűbb volt megvenni a konzervlecsót, mint paradicsomot és paprikát termeszteni, és azokból megfőzni azt. Nem volt divat hazatérve a munkából még kapát ragadni és a földet művelni...

Napjainkban azonban egyre többen keresik a jó minőségű, kiváló alapanyagokból előállított termékeket. Legyen szó zöldségről, gyümölcsről, lekvárról, szappanról, mézről vagy füstölt húsról. Akinek nincs lehetősége, ideje, tehetsége ezeket saját magának elkészíteni, jól teszi, ha őstermelőtől szerzi be az említett portékákat. Sokan tevékenykednek ugyanis fő, vagy mellékállásban ezen a módon. Sokszor munka után kezdik a második műszakot a fóliasátorban. Vannak olyanok is, akik a hét hat napján hajnaltól egészen késő estig azért dolgoznak, hogy meglegyen a napi betevő és még a piacra is jusson az áruból. Inkább őket támogassuk, mint a bevásárlóláncokat...