Doktor lesz sportos kollégánkból: első helyen zárta az országos konferenciát

– Mióta foglalkoztat az újságírás?

– Bő tíz évvel ezelőtt, 2012-ben kezdtem el foglalkozni vele hobbiszinten, amikor a Borsosberényi Sportegyesület ifjúsági csapatának a játékosa voltam. Két nagyon jó barátommal, Kovács Imrével és Nagy Gáborral létrehoztunk egy Facebook-oldalt a csapatnak. Ezt követően minden mérkőzés előtt beharangozót készítettem, majd a meccsek után szöveges, képes és videós összefoglalók születtek a találkozókról. Megelőztük a korunkat, és egy nagyon színvonalas felületet sikerült összehoznunk. Ezt egészen 2015 nyaráig űztem, addig voltam ugyanis az egyesület kötelékében. Időközben megalakult a Nógrádifoci és a vezetés megkeresett, hogy lenne-e kedvem csatlakozni. Megtetszett a projekt, majd belevágtam. Az első néhány évben mindennel foglalkoztam, majd az utóbbi időszakban már a videók és riportok készítése, szerkesztése, illetve vágása vált az elsődleges feladatommá. Véleményem szerint nagyon sikeres és abszolút hiánypótló a ma már Nógrádifutball néven futó honlap tevékenysége, ezt mi sem jelzi jobban, minthogy közel 9 ezer Facebook és 20 ezer TikTok követővel rendelkezik. Mindezek után idén márciusban csatlakoztam a portál szerkesztőségéhez, mint sportújságíró.

– Munkád mellett tanulmányokat is folytatsz. Milyen irányban képezed tovább az eddig megszerzett tudásodat?

– Jelenleg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának másodéves hallgatója vagyok. Korábban az egyetemen végeztem középiskolai történelem-földrajz tanári szakon, de volt egy ígéretes témám, amivel jelentkeztem a doktori képzésre is és szerencsére ösztöndíjas helyen fel is vettek. A képzés négy éves, most fogok elérni a tanulmányaim feléhez.

– Korábban is részt vettél már hasonló megmérettetésen?

– A konferenciákon való szereplés minden doktorandusz hallgatónak fontos terep, hiszen egyrészt a kutatási eredmények bemutatásának, az ismeretség bővítésének az egyik legjobb módja. Másfelől pedig a doktori szabályzat meghatároz minden egyes évre bizonyos mennyiségű konferencia és publikációs követelményt, amit teljesíteni kell a tanulmányokban való előrehaladáshoz. Korábban szerepeltem már intézményi konferenciákon, két Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK), valamint mivel tagja vagyok az egyetem kötelékében működő Régiótörténeti Kutatócsoportnak, így ezeken a rendezvényeken is előadtam már.

– Milyen eredménnyel tértél haza a Tavaszi Szél Konferenciáról?

– Több mint 500 előadó szerepelt ezen a rendezvényen nagyon sok szekcióban, az orvostudományon át a művészetekig, egészen a történelem- és a politikatudományig, amelynek a „Szovjet rendszerek és hatásuk” alszekciójában én is előadtam. Egy nagyon színvonalas és érdekes prezentációkkal tarkított rendezvényen vettem részt, ahol végül a zsűri az első hellyel jutalmazott meg. Számomra viszont a helyezésen kívül sokkal fontosabb, hogy új kollégákat és kutatási témákat ismerhettem meg, beszélgethettem és meghallgathattam mások véleményét. Valójában ez egy ilyen konferencia lényege, a helyezés csak másodlagos.

– Milyen felkészülés előzte meg ezt a kiváló eredményt?

– Előadásom az „Egyedi és közös jellemzők Nógrád megye 1956-os forradalmainál” címet viselte, amire elnyertem az Új Nemzeti Kiválóság Program 2022/2023-as ösztöndíját. A felkészülés során levéltári anyagokat és szakirodalmat használtam fel, illetve igyekeztem egy kicsit más szemszögből megközelíteni ezt a lokálisan is jelentős eseményt. Az elmúlt egy évben sok időt foglalkoztam a témával, aminek eredményét ezen a konferencián először Miskolcon, majd egy héttel később Egerben is bemutathattam. Ez a remek helyezés azonban nem jöhetett volna létre kiváló témavezetőm, Rainer M. János szakmai és emberi támogatása nélkül, akinek ezúton is köszönöm a sok segítségét.