Méltó arculatot kapott gyarmat patinás főtere

Naponta legalább kétszer átkerékpározom Balassagyarmat főterén. Ilyenkor gyakorta elmélkedem azon, hogy annak idején én is azoknak a táborát gyarapítottam, akik bő tíz évvel ezelőtt méltatlankodva, meglehetős bizalmatlansággal fogadták az Ipoly-parti város központjának átalakítási elképzeléseit, és erőteljes kritikával illették az Eleőd Ákos mérnöki asztalán megszületett terveket. Sajnáltam a gyönyörű fákat, kárhoztattam a régi összkép kimúlását, előre utáltam a betondzsungelt és a kőrengeteget, holott azért tudtam jól, a múlt század hetvenes éveiben megformált Köztársaság – ma már Civitas Fortissima – tér állapotai bizony idejétmúltak, korszerűsítésre szorulnak. 

Aztán telt-múlt az idő és megszoktam az új közeget. Így vagyunk ezzel mindannyian, előbb beletörődünk a megváltoztathatatlanba, azután megbékélünk az egésszel. Ma már nem borongok a környezeten, szívesen megyek el egy-egy nyári koncertre – már ha olyan az előadó, hogy kedvem szottyan rá –, vidáman barangolok a sörfesztivál forgatagában, vagy kedélyesen, megfontolt tempóban tekerek végig a széles járdán, ami fölött a rend őrei is szemet hunynak, azért mégsem rázatom szét a testrészeimet a kopott macskakövön.

Egyszóval büszkén tekintek körbe, hiszen a régi vármegyeháza patinás tömbje már méltó arculatot kapott, Mikszáth és Madách bizakodóan tekint le rám, jó ránézni a Jánossy Képtár épületére, csak az a fránya Ipoly Hotel kaphatna végre új gazdát és köntöst...