Mautner Zsófi újragondolta a híres gyarmati séf könyvét

– Brüsszeli diplomata-pályafutását hagyta ott, hogy a gasztronómiával foglalkozzon. Nem bánta meg a döntést azóta sem? 
– Egy másodpercre sem, sőt napról napra jobban örülök neki. Sorsfordító döntés volt, mert tulajdonképpen azt a pályát – amit szépen építettem és hosszú távon gondoltam magamnak – megtörtem. Ezzel az elhatározással teljesen megfordítottam a sorsomat és a hivatásomat. ­2008-ig Brüsszelben éltem, előtte pályakezdőként vágtam bele a karrierbe, elég sokáig külföldön, utána a közigazgatásban, uniós területen kezdtem dolgozni. Ennek a kicsúcsosodása volt ez az ötéves brüsszeli diplomataállás. A főzés mindig jelen volt az életemben, de mindig hobbiként, szenvedélyként. Valahogy ebben a brüsszeli időszakban alakult ki, hogy addigra sok mondanivalóm lett erről a témáról. Hihetetlenül erős belső késztetést éreztem, hogy ezt valamilyen módon kiírjam magamból. Az elején még nem is gondoltam, hogy megosszam másokkal, csak egy olyan felületet kerestem, ahol ki tudom magamból írni ezeket. Ekkor született meg a Chili és Vanília blog 2005-ben. Ekkor még maga a blog műfaja is nagyon innovatívnak és újnak számított. Újfajta volt a hangnem és az az interaktivitás, amit egy blog lehetővé tett. Ott egy valós ember, valós, saját hanggal, stílussal oszt meg recepteket, amikhez hozzá lehet szólni, amikre vissza lehet jelezni, amikről lehet kérdezni… és persze választ is kapnak egy embertől. Végül ez sodort bele a nagy pályaváltásba pár évvel később. 

– Mi volt az a pillanat és motiváció, ami elindította ezt a folyamatot, hogy végleg a gasztronómia mellett köteleződjön el? 
– Ez nagyjából 3–4 éves folyamat volt, nem egyik pillanatról a másikra született meg a döntés bennem. Elkezdtem a blogot, akkor derült ki, hogy ez milyen hihetetlen kreatív sodrást jelent számomra, maga az írás is nagyon felvillanyoz. Sok jó visszajelzést kaptam, amelyek megerősítettek abban, hogy ez nemcsak nekem jó, hanem az olvasóknak is. 2009 körül jött el az a pont, amikor vettem egy nagy levegőt és magam mögött hagytam az előző pályámat. A motiváció pedig az volt, hogy minél több emberrel megoszthassam a mondanivalómat. 

– Számos könyve megjelent az elmúlt években, többek között a Budapest bites, amit angol és kínai nyelven is kiadtak. Ezzel kapcsolatban Tajvanon is járt. Nem merült fel ismét a külföldi karrier gondolata? 
– Bár rengeteget járok külföldre, de nem maradnék más országban. Sokat éltem és dolgoztam külföldön, összesen tizenhárom évet, gyerekkoromban, majd egyetemistaként, utána már pályakezdőként is, de mindig visszatértem. Többször lett volna alkalmam maradni, akár egyéb külföldi munkákba beleásni magam, de valahogy a szívem és a magyar nyelv mindig visszahúzott. 

– Legújabb könyve Kövi Pál Erdélyi lakomájának újragondolása. Honnan jött az ötlet, hogy felfrissítse és újraalkossa ezt a szakácskönyvet? 
– Régi álmom vált ezzel valóra. Tizenöt évvel ezelőtt vettem először kezembe ezt a könyvet, mindig ott volt a szüleim könyvespolcán, és ez megmaradt bennem. Aztán egy költözés alkalmával ismét megakadt rajta a tekintetem, egyszerűen kinyitottam, és mint könyv, mint szellemi alkotás, a benne lévő irodalmi érték nyűgözött le. Ennek a kötetnek körülbelül a fele komoly irodalmi esszé, az erdélyi konyha különböző örökségeiről szól. Majd a receptek érdekessége nyűgözött le, a nagyon egyszerű, természetközeli, egy-egy bekezdésben leírt szezonális receptek. Ezekhez azért kell a kulináris fantázia és a tapasztalat is, hogy az ember belelássa azt, hogy abból olyan étel születik, ami ma is megállja a helyét. Nem utolsósorban Kövi Pál személyisége is megfogott. Örülök, hogy most itt vagyunk Balassagyarmaton, ahonnan Kövi Pál származik. Ha kicsit közelebbről megismeri az ember az életútját, akkor kiderül, hogy hihetetlenül színes figura volt, egy igazi reneszánsz ember, akit mindenkinek ismernie kell egész Magyarországon. Olyan híresnek kellene lennie, mint Puskás Öcsi. New Yorkban óriási karriert futott be a vendéglátóiparban, ő volt a Four Seasons nevű étterem alapító tulajdonosa és vezetője. Mindenki ott szeretett volna enni, az összes színész, politikus, celeb ott akarta magát láttatni. Kövi Pál a nyolcvanas években nagyon újszerű gasztrofilozófiát képviselt azzal, hogy szezonális étlapot vittek, minden évszakban újradizájnolták az egész éttermet, reformkonyhát vezettek be. 

– Ennyi munka mellett a magánéletre, a családra is jut ideje? 
– Nagyon fontos számomra a családi kötelék. Budapesten élek párkapcsolatban. Mindig szánunk időt a közös étkezésekre és nagyon szeretek is főzni a családomnak, barátoknak akár a szabadidőmben is.