Sokkos helyzettől a szerencséig

Szép a Valentin-nap, kifejezhetjük szerelmünknek, hogy milyen fontos számunkra. Itt elsősorban nem az ajándékozásról, vagy annak elvárásáról van szó, hiszen azt minden egyes találkozáskor ki kell fejeznünk. Ám nálam elsődleges ilyenkor, hogy bármilyen csekélységgel is, de kimutassam, hogy ő az egyik legfontosabb személy az életemben.

A szerelem azonban néha nehéz dolog, nem volt ez másképp február 14-én sem... Szeretem előre leszervezni a dolgaimat, így kezdtem meg a keddi napot is. Elmentem a virágüzletbe egy szál fehér rózsáért, mert sajnos aznap volt egy temetés is, de gondoltam: ha már ott járok, akkor félretetetek egy rózsacsokrot is, amit helyben ki is fizettem. Az eladó mondta, hogy fél 7-ig nyitva lesznek, addig elhozhatom. 

A búcsúztatás után visszarohantam a szerkesztőségbe, hogy megírjam a betervezett cikkeket. Akkor nyugodtan voltam, hiszen már
az ajándék az üzletben várt... Ám az élet nem ilyen gördülékeny, tudhattam volna. A dolgaim végeztével az üzlet felé vettem az irányt, hogy gyorsan kézhez kapjam a tüskés növényt. Amikor lenyomtam a kilincset, nem akart kinyílni az ajtó, ekkor már levert a víz... Láttam, hogy az ígéret ellenére hamarabb bezártak, így egy kicsit sokkos állapotban próbáltam a megoldásra fókuszálni.

Szerencsémre egy közeli virágbolt még nyitva volt, csináltattam még egy bokrétával. Az öröm nagy volt, főleg, hogy másnap is átadhattam tíz szálat.