Pro Urbe kitüntetést vehetett át a nyugalmazott salgótarjáni belgyógyász

Nyíri ­László nem tősgyökeres ­helybéli, de még csak nem is nógrádi származású. 1949-ban a zempléni Megyaszón látta meg a napvilágot. A Sárospataki Rákóczi gimnázium angol tagozatán érettségizett, s nagy hatást gyakorolt rá a város történelmi levegője. Bár a humán tárgyak is közel álltak hozzá, végül is – harmadik nekifutásra – a Debreceni Orvostudományi Egyetemre nyert felvételt. 1979-ben diplomázott, s ugyanabban az évben – feleségével, a későbbi gyermekorvossal együtt – került Salgótarjánba, minthogy az akkori kórházigazgató, dr. Telek Vilmos mindkettőjüknek tudott állást biztosítani. Nyíri László szinte azonnal bekapcsolódott az egészségügyi szakiskolai oktató munkájába is, s e megbízatásának több mint két évtizeden át tett eleget. 

A gyógyító intézetben segéd-, majd szakorvosként mintegy tíz évig dolgozott a dr. Bönsch László – akitől sokat tanult – vezette II. sz. belgyógyászati osztályon. 1989-ben lett a város és a környék, tágabban az egész megye sportegészségügyének szervezője, irányítója. Szakmailag hozzáértően, lelkesen, empatikusan végezte, szolgálta a sportolók, a versenyzők testi és alkalmasint lelki egészségének ügyét. 

Már gyermek- és ifjúkorában is jellemző volt rá a természetszeretet, s e vonzódását a megyei természetbarát szövetség munkájához kapcsolódva kezdte kamatoztatni. Olyannyira, hogy huszonöt évvel ezelőtt ő kezdeményezte a Zöld Út Természetjáró Egyesület megalakítását. Néhány társával – főként dr. Fancsik János főorvossal és Gubola István tanárral – nagymértékben gyarapították a helyi turistairodalmat, megjelentették például a Salgótarján és környéke túrakalauzt. Nemcsak szervezője, de résztvevője is volt az Országos Kéktúrának. Ilyen alkalmakkor, valamit erdélyi és szlovákiai kirándulásain mindig vele volt hű társa, a fényképezőgép, annál is inkább, mert már a korábbiaktól kezdve kedvenc időtöltése volt a fotózás is. 

Ezen érdeklődését kielégítendő, szinte ideérkezésekor csatlakozott a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tevékenységéhez. Kifejezetten otthonosan érzi magát e közösségben, rendszeres résztvevője a csoportos kiállításoknak, és több egyéni tárlata is volt már. Szívesen, készségesen tart előadásokat mind a fotóklubban, mind a Tájak Korok Múzeumok egyesület rendezvényein, de meghívták már élményeit, fotóit bemutatni a megyei könyvtárban működő világjárók klubjába is. Idén Salgótarján közgyűlésétől kapott – s a közvélemény teljes egyetértésével, rokonszenvével kísért – kitüntetést megelőzően, Nógrád megye 1994-ben Perliczi János-, 2006-ban pedig Bérczy Károly-díjjal ismerte el eredményes belgyógyászati, illetve sportorvosi tevékenységét. 2010-ben a Természetjárás fejlesztéséért arany fokozattal honorálták társadalmi munkáját. 

Mint a fenti kérdéseinkre adott válaszaiból is kitetszik, dr. Nyíri László az elmúlt évtizedek során meggyökeresedett a maga választotta szűkebb hazájában, s szervesen beépült nemcsak a helyi, területi egészségügybe, de a város, a megye közéletébe is. Otthonra talált itt, soha nem bánta meg, hogy annak idején feleségével hosszú távra – gyakorlatilag véglegesen – telepedtek le e helyütt.