Lassú kiszolgálás és rengeteg bogár – így debütált a salgótarjáni strand az 1960-as években

A Nógrád Megyei Hírlap korabeli lapja részletes tudósítást közölt a nyitást követő napokról. Mint írják, egy hétvége alatt csaknem tízezren keresték fel Salgótarján új strandját. Naponta négy-ötezer fürdőző vette birtokába a medencét, a csónakázó tavat és a strand környékét. A projekt megálmodói a legkisebbekre is gondoltak, hiszen pancsizó és lubickoló is kialakításra került. A felnőttek egy szabálytalan kiképzésű, 65 méter hosszú, s átlag 35 méter széles medencében merülhettek el. A csónakázó tó mélysége 1,5 métertől 3 méterig terjedt.

A Tanácsköztársaság téri autóbusz-megállótól külön járatok indultak, emberek sokasága tolakodott fel a 6-os számú helyijáratra, hogy megmártózhassanak a hűsítő vízben. Az AKÖV (ma Volánbusz) viszont nem készült fel kellően erre a forgalomra. Menetirányító nélkül a gépkocsivezetők kényük-kedvük szerint indították a járatokat. 

Sokan bosszankodtak a lassú kiszolgálás, a saras tusolók és a rengeteg bogár miatt. Utóbbi probléma megoldását Szolnokról szállított ragadozóhalakkal oldották meg.

A salgótarjániak mindezek ellenére örömmel vették birtokba a város új létesítményét, a strandot. Bíztak abban, hogy fejlődik, alakul még. Ezek megnyugtatására még a nyitást követő két évben összesen 5 és fél millió forintot költöttek a fejlesztésre, korszerűsítésre.