Fellobban a második adventi gyertya lángja

Advent második vasárnapján meggyújtjuk koszorúnkon a második gyertyát, a remény gyertyáját. Az adventi sötétséget már két gyertyaláng világítja meg: félidőnél járunk, közeleg az ünnep. Vajon a szívünkben is megvan már a hit? És nyomában felgyullad-e a remény lángja? E kérdéseket tehetjük fel magunknak a hétvégén, amikor koszorúnk második gyertyáját gyújtjuk meg. 
Idei várakozásunk kicsit korábban kezdődött, hiszen csak most köszöntött ránk december, az ünnepi készület azonban már a felénél jár. Mivel idén hétvégére esik karácsony, ezért kezdődött így az advent, már november utolsó harmadában, ezzel azonban hosszabb, teljes lesz advent negyedik hete, a szeretet gyertyájának hete is. Ha hosszabb, azt jelenti, juthat idő a lelki készületre is. 
Ha házunkat, lakásunkat feldíszítettük az ünnepre, a szívünket és a lelkünket is felkészítettük már? Fontos kérdés a félidőben, hiszen az advent az elcsendesedés, a magunk felé fordulás időszaka. Az advent kezdetén megálltunk és visszatekintettünk a mögöttünk hagyott időre, ugyanakkor – és ez a legfontosabb – előre is tekintettünk, a várakozás értelmére: karácsony közeledtére, így van ez az egész időszak alatt. 

Első gyertyánk, a hit fénye, éppen azt fejezte ki, hogy hiszünk mindabban, amire várakozunk, a mai gyertyánk pedig a reményt mutatja, hogy – a bibliai sorokat ideidézve – Istenbe vetett reményünkkel nem csalatkozhatunk. Mindez csak akkor igaz, ha az égiekre irányul a figyelmünk: az isteni ígéretre, a megszületett Kisdedre, a megváltás örömére, a Szeretet földi megjelenésére. Reményünk gyertyájának meggyújtásával éppen ennek adunk látható jelet, adventi koszorúnk második fénye tehát a hit és remény kettősségét és elválaszthatatlanságát üzeni. 
Milyen fontos a remény az életünkben! A leendő szülők a kisbaba megszületése előtt reménykednek, hogy a gyermek egészséges lesz, rendben megy a szülés. Az óvodásanyuka és -apuka abban bízik, hogy gyermeke jól fejlődik és a legmagasabb szinten áll majd a továbblépéshez. Az iskolába nyitottan érkező diákok a mindennapok változatosságában, a tanulás sokszínűségében, a dolgozatok esetleges elhalasztásában, a tanárok kedvességében reménykednek. Az érettségiző diákok a legjobban megtanult tétel kihúzásában, a felvételizők a vágyott egyetemre való bejutásban, az egyetemisták pedig a sikeres vizsgákban. Mehet-e ez istenhit nélkül? Mehet anélkül is, de azzal minden sokkal könnyebb. Tegyük fel a mai hétvégén a kérdést: van-e remény a földi kérdésekben akkor, ha nem ég szívünkben a hit fénye egy életen át? 

És a felnőtt is reménykedik? Hát, persze: a jó munkahelyben, a rendes kollégákban, a tartalmas baráti körben, a mindennapok elviselhetőségében, az anyagi gondok rendeződésében, a családi élet szépségében. A remény életünk minden területén ott van: a sportoló az első helyben, a kutató a vágyott eredmény elérésében és publikálásában, a beteg az orvosban, a nővérben, a mielőbbi gyó­gyulásban, hogy csak hármat soroljak az élet sok ezer színtere közül. Fontos a felnőttnek is a remény, az Istenbe vetett igazi hit és remény, ami nélkül nincs jövő, mert nem érdemes a jövőbe lépni nélkülük. 

Napjainkban is reménykedünk, 2022 adventjében is meggyújtjuk a remény gyertyáját. A világ békéjéért ég idén a fény, de odatesszük egyéni fohászainkat is. Nehéz évek vannak mögöttünk. Menekültáradattól, vírushelyzettől voltak hangosak mindennapjaink, most a háborútól és annak számtalan rossz hozadékától. Mindezeken túl a hazánk ellen irányuló politikai helyzet, az egyre nehezebb mindennapi élet, a társadalom válsága, ami jellemzi a 2022-es évet. De éppen a múltunkból merítünk erőt akkor, amikor visszatekintünk sokszori talpra állásunkra, és jobban megnézve elődeinket, látjuk: folyamatosan ott égett a hit és a remény lángja. Erre van szükségünk ma is, a hitünk kifejezésére és a reményünk elmondására, hiszen ez az egyetlen útja annak, hogy nyugodtabb és boldogabb jövőnk lehessen. 

Tegyük a mostani hétvégén a gyertya meggyújtásakor az imádságaink mellé ezeket a gondolatokat! Kívánom, hogy hitünk és reményünk fénye ragyogja be otthonainkat ezen a héten, legyen erőnk megvallani a hitet, legyen bátorságunk őszintén remélni, hogy adventi készületünket, napi jó cselekedeteinket elvégezve egyre közelebb mehessünk a jászolhoz, amelyben karácsony ünnepén az Üdvözítő vár minket. Ő ott lesz – engedjük, hogy minket is magához hívjon hitével, reményével, szeretetével és örömével. Készítsük elő az útját, fogadjuk be őt a szívünkbe karácsony szent ünnepén! Áldott, hittel és reménnyel teli adventet kívánok valamennyi kedves olvasónknak!