Hatvan éve szolgálja a rászoruló betegeket a közismert salgótarjáni doktornő

Peresi Klára Mátranovák-Bányatelepen látta meg a napvilágot. Az általános iskolát szülőfalujában, a nyolcadik osztályt új lakóhelyén, Nagybátonyban végezte. A megyeszékhelyi Madách Imre Gimnázium humán tagozatán érettségizett 1956-ban. Orvosi diplomáját 1962-ben kapta meg, a szigorló évét Szolnokon töltötte, ahol belgyógyász állásajánlatot is kapott. 

Ő azonban megfogadta a szüleinek, hogy hazatér, s miután így is tett, a kétéves szakmai gyakorlatot az akkor KÖJÁL-nak nevezett egészségügyi intézményben töltötte. Ezt letöltvén nyert el egy belvárosi bányaüzemi körzeti álláspályázatot. Ebben a beosztásban – nem mellesleg első hölgyként – nem kevesebb mint harminckét évet töltött el. Ez idő alatt letett három szakvizsgát s több másod-, illetve mellékállást is betöltött, s az alapellátás minden ágát megismerte és művelte. 

Nyugdíjazásáig a budapesti SOTE családorvosi tanszékének megyei oktatóorvosa is volt, sőt tudományos munkára is jutott energiája: két esztendőn át részt vett egy szűrési, gondozási modell kísérletben. Kiváló diagnoszta hírében állt, s e képességét az utóbbi években magánorvosi praxis keretében is igyekezett érvényre juttatni. Egy bányászember – aki problémái felismerése után még harminc évig élt – azt kérte, hogy a doktornőről szóló újságcikket és fotót tegyék a szíve fölé és úgy helyezzék örök nyugalomra. Peresi Klára e jellegű gyógyító munkáját azonban életkora előrehaladta és egészségügyi problémái miatt kénytelen volt megszüntetni. Tollforgatóként is elismerésre méltó tevékenység fűződik a nevéhez. 1988 óta tagja a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének. 

Több írása is olvasható volt antológiákban, s magánkiadásban kétszer is megjelent a Nógrádi szénbányászat története – Mátranovák-Bányatelep című műve. Szabadidejében szívesen foglalkozott a magyarok eredetével, múltjának elemzésével és sok időt fordított a családfakutatásra is. Rendszeresen utazott a megyében, az országon belül és kívül egyaránt. Öt kontinens mintegy száz országában igyekezett bejárni és megismerni a világot. Eredményes karitatív, jótékonysági munkát is végzett. Támogatásával, egy magánalapítvány létrehozásával hét főiskolás szerzett diplomát. A körzetében lévő általános iskola 8. osztályos tanulói közül többen kapták meg az ugyancsak általa alapított Gizella-díjat. Ezen intézmény bezárása után ez a díj 17 év után értelemszerűen megszűnt, a tíz évvel ezelőtt ugyancsak általa alapított Hit Remény Szeretet díj jelenleg is működik.