Így házasodtak régen - bemutatták a régi szokásokat Szécsényben

A tárlat fontos megerősítése volt annak, hogy a legkisebb, de legfontosabb közösségünk a család, amely a házasságkötéssel kezdődik. Felelősségvállalás a társunk iránt és a gyermekeinkért, bizonyítása annak, hogy a kimondott igen egy életre szóló köteléket kell, hogy jelentsen. Ezekből a kis közösségekből épül fel nemzetünk nagy közössége. 

Az archív képek felidézték az egykori viseleteket, a házasulandók öltözetét, az esküvői szertartásokat és az azt követő lakodalmakat. 

A tárlat első, Fecskefészek című festményét Benczúr Gyula készítette 1896-ban Hampel József és Pulszky Polixénia gyermekeiről. A kastély utolsó magántulajdonosai, Báró Lipthay Béla és Odeschalchi Eugénia hercegnő 1918-ban kötöttek házasságot. Az akkor készült fotó, valamint unokájuk, Lipthay Antal házasságkötési képe is szerepelt a kiállított anyagok között. 

A Vizslási Sándor Bódi Istvánról és feleségéről 1922-ben készült festményét Bocsi Éva népi iparművész, a népművészet mestere ajánlotta fel a múzeumnak. A művész esküvői népviseletbe öltöztetett babáit szintén elhelyezték egy tárlóban. Ezeken kívül több érdekes tabló örökítette meg elődeink házasságkötéseit és a lakodalmakat. 

A múzeum korábban azzal a felhívással fordult a lakossághoz, hogy ajánlják fel a régi esküvői fotóikat a kiállítás részére. Szécsényből és számos településről, határainkon túlról is, számos felvétel érkezett a múzeumba. A kapott képekből Majcher Tamás és Smelkó István, a múzeum munkatársai színvonalas, több üzenetet is közvetítő kiállítást rendeztek.