Múlt

2022.04.05. 10:57

Rengeteg emléktábla tiszteleg a múlt előtt a balassagyarmati Civitas Fortissima falain

Nem sok olyan város akad szerte kis hazánkban, ahol a település lakosságának számarányához viszonyítva annyi emléktábla sorakozna a házak falain, mint Balassagyarmaton. Ez is hűen bizonyítja, történelmi, irodalmi, képzőművészeti, építészeti értékekkel rendelkezik az Ipoly-parti járási székhely, és rangos személyiségek neveivel került be a nemzet históriás könyvébe.

Hegedűs Henrik

Balassagyarmat, Civitas Fortissima ünnepség

Forrás: NMH

Induljunk el a város egyik leghosszabb utcáján, az Adyn, amely az egykori honvédkaszárnyától és leánykollégiumtól (ami ma a Szent Imre iskola alsó tagozatának ad helyet) a nyugati rész lakótelepéig, a Madách ligetig vezet, és vegyük számba, hogy kiknek a márványmementóival szembesülünk egy röpke negyedórás séta során. 

Rögvest az elején, a régi csendőrlaktanya, a mai kormányhivatali tömb bejáratával szemközt egy rendkívül tetszetős saroképületen Magos (Munk) Dezső nevét találjuk. Balassagyarmat két világháború közötti főépítészének, a holokauszt áldozatának állít emléket itt egy tábla. A Bajcsy utcai kereszteződést elhagyva jobbról, a református egyházközségnél Zeke Kálmánnak, a templomépítő főgondnoknak élettörténetéből szemezgethetünk. Nem messze innen, egy oldalfalon a gyermekkora rövid idejét az Ipoly partján töltő egykori köztársasági elnök, Tildy Zoltán kőtáblájának sorait olvashatjuk. Ezzel szemközt van két képzőművész, Szabó Vladimir és Horváth Endre emléktáblája. 

Bőven kikre emlékezni

A széles utca lejtős szakaszán is balról-jobbról híres személyiségek nevei tűnnek elő a homlokzatokon. Itt írta a Bujdosó könyv egyes fejezeteit a Tanácsköztársaság rezsimje elől Nógrádba menekülő Tormay Cecile, itt gyerekeskedett a magyarság őstörténetét kutató professzor, Badiny Jós Ferenc, és itt nevelkedett a Magyar Wallenberg, a második világháború alatt a fővárosi ellenállási mozgalomban tevékenykedő Mikó Zoltán. 

Ez csak egy kiragadott példa, pár száz méteren haladva. Reiter László helytörténész szűk negyedszázaddal ezelőtt, 1998-ban „Hirdesse e márvány…” címmel kötetbe rendezte a város emléktábláinak történetét. Négy csoportba sorolta ezeket: a neves személyek, az események és évfordulók, a jelentősebb építkezések, illetve a hősi halottak előtt tisztelgőket. 

Töredékek

A szerző belevette a listába például azokat, amelyek ma már egyáltalán nem lelhetők fel, mint például a Komjáthy Jenő társaságában a Röpke Ívek című irodalmi antológiát a tizenkilencedik század második felében összeállító Luby Sándor költőét a Madách utca közepéről, aminek jelenlegi helye ismeretlen, vagy olyan, töredékben megmaradt rótt köveket, mint a katolikus legényegyleti hősi halottak névsorát tartalmazó mementó, ami 1998-ban darabokban volt egy magánház padlásán. Érdemes lenne egyébként ezt a kis könyvecskét – kiegészítve az újabb vívmányokkal – új formában kiadni, ami a Helytörténeti Gyűjtemény gondozásában nem is elvetendő ötlet. Ha áttekintjük a személyiségek sorát, széles palettáját találjuk a kultúrának: Balassi Bálinttól az Anyegint fordító Bérczy Károlyon át Szabó Lőrincig és Jobbágy Károlyig a költők-írók adják a java részét, de például a főutcán a közkedvelt cigányprímás, Baranyi „Rekett” Dezső is emléktáblát kapott.

Több érdekességgel is találkozhatunk

Az emléktáblákkal kapcsolatban néhány érdekesség is előbukkant a nem is olyan közeli múltban. A városháza oldalában a Civitas Fortissima harcai és hősei előtt fejet hajtó, mívesen faragott bronzturuldíszítéssel ellátott emlékművet, amelyet 1922. no­vember 29-én, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében lepleztek le, a kommunista érában egész egyszerűen megfordították, és puritánabb külalakkal, valamint szövegezéssel látták el, és csak a rendszerváltáskor derült ki, a régi tábla nem tűnt el, csak éppen hosszú évtizedeken keresztül a fal felé nézett. 

A kommunista érában egész egyszerűen megfordították a városházán lévő emléktáblát
Forrás: NMH

Tormay Cecile fentebb már említett, 1940-ben állított táblája negyven évig bújt meg egy Szondi utcai ház kerítése és kamrája között, miután egy ismeretlen a nagykapu vaskerítésén belülre dobta. 

Mindent összevetve Balassagyarmat valóban messze kiemelkedik a hasonló lélekszámú, húszezer lakos alatti kisvárosok között a nevezetességeknek emléket állító táblák tekintetében. 

Raktárak és kőtárak mélyén lapulnak a táblák - A rendszerváltás 1989/90-es fordulóján természetesen az emléktáblák felülvizsgálata, rendszerezése is megtörtént, és az oda nem illőket a demokratikus éra eltávolította a közterületekről, de nem váltak a megsemmisítés áldozatává, hanem a Helytörténeti Gyűjtemény, illetve a Palóc Múzeum raktárában, kőtárában lapítanak. Erre a sorsra jutott a Magyar Kommunista Párt Járási Bizottságának 1945-ös megalakulását hirdető, Murár Lajosnak, az 1919-es Tanácsköztársaság balassagyarmati direktóriuma elnökének állított, és az egykori munkásőrségi központ József Attila utcai épületének feljárójánál függő és Lékai Jánosnak, a városban is dolgozó kommunista agitátornak emelt, a mostani Vizy Zsigmond és Kossuth Lajos utca sarkáról levett tábla is. Ugyanakkor a második világháború utáni földreformról szóló emlékmű még ma is ott van a Rákóczi út 26. számú ház falán. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában