Nyolcvanadik születésnapján tisztelegtek az egykori karancsaljai labdarúgó előtt

Menczel Iván emlékét örökké őrzi a családja, barátai, a Karancsalján élők és akikkel együtt játszott. 
A sportoló 1941. december 14-én látta meg a napvilágot Karancsalján, majd tizenkét évesen a Salgótarjáni Bányász csapatában kezdte a labdarúgást. 1963 és 1967 között a Tatabányai Bányász játékosa volt, 1964-ben és 1966-ban a bajnokság harmadik helyén végeztek. 1968-ban a Vasashoz igazolt, és itt is két bajnoki bronzérem volt a legnagyobb sikere (1968, 1970–1971). Az aktív labdarúgást a budapesti Vasas Izzó csapatában fejezte be az 1976-os évben. 
Emellett 1962-ben tagja volt a chilei világbajnokságon részt vevő keretnek, de mérkőzésen nem lépett pályára. 1968-ban részt vett a mexikóvárosi olimpián, és a csapattal aranyérmet nyert. Mind a hat mérkőzésen szerepelt, és három gólt ért el. 
Korábban beszámoltunk arról, hogy a Karancsaljáért Egyesület kezdeményezését követően emléktáblát avattak a szülőfalujának általános iskolájában, amelyen többek között részt vett Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője, Szalay Miklós és Básti István olimpikonok, valamint a korábbi kiváló labdarúgó barátai, játékostársai és ismerősei. 

Többen is méltatták beszédükben Menczel Iván sportolói, valamint emberi értékeit, akinek elvesztésével 2011-ben egy igen sokszínű gyöngyszem távozott a magyar labdarúgásból. 

Viczián Gyula, a sportoló egyik legjobb barátja rengeteg közös élményüket idézte fel a megjelenteknek, akik a Karancsaljai Munkás Sport Egyesület által készíttetett emléktáblájának felavatását követő ebédkor elmondták, mennyire szerencsések, hogy ismerhették Menczel Ivánt.