Hivatásává vált az idősgondozás a salgótarjáni idősotthon vezetőjének

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat salgótarjáni Gondviselés Háza Baglyaskő Időskorúak Otthonát 2013 óta vezeti. Mindig erre a pályára készült? 
– Amikor elvégeztem Cereden az általános iskolát, és döntenem kellett arról, hogy milyen irányban folytatom a tanulmányaimat, fodrász szerettem volna lenni. Azonban a számomra oly kedves osztályfőnököm, Somoskői László úgy vélte, hogy többre vagyok képes. Az ő iránymutatására jelentkeztem az egészségügyi szakközépiskolába. 

– A középiskolai évek alatt rendszeresen részt vett kórházi gyakorlaton. Ezek az alkalmak alakíthatták ki önben az idősek, elesettek iránti felelősséget? 
– Mindig szívesen vettem részt a kórházi gyakorlaton, a különböző vizsgálatokat, az új ismereteket elsőként igyekeztem elsajátítani. Arra is lehetőség volt, hogy önkéntes munkát végezzünk, így én a különböző ünnepeket, a karácsonyt és a húsvétot is a betegágyak mellett töltöttem. Éreztem, hogy ott a helyem, erőt és vigasztalást nyújtva a betegeknek. 

– A salgótarjáni kórházban kezdődött a pályája? 
– Nem a gyógyítást választottam hivatásul. Az első munkahelyem a Napsugár Bölcsődében volt, majd Cereden építkeztünk a férjemmel, ahol néhány évig varrodában dolgoztam. Nem sokkal a második lányom születése után megkeresett a helyi önkormányzat, ugyanis elindítottak egy gondozási központot. Felajánlották számomra a vezetőhelyettesi állást. A néhány hónapos kislányom mellett, édesanyám segítségével, elvállaltam a feladatot. 

– A szociális ellátás akkor indult el a településeken. Milyen szolgáltatást végeztek? 
– A házi segítségnyújtás, a szociális étkeztetés tartozott a vállalt feladataink közé, ezen kívül a faluházban idősek klubját működtettünk. Számomra is ismeretlen területre csöppentem, ezért sokat képeztem magam. Elvégeztem az öregek napközi otthoni és házi szociális gondozói szakosító képzést. Ekkor kerültem igazán közel az idősekhez. Úgy érzem, Isten irányított erre az útra, az első pillanattól éreztem, hogy itt a helyem. Mivel naponta közösen imádkoztunk az idősekkel, a hitem is megerősödött. Ezért elvégeztem a római katolikus egyházmegye teológiai tanfolyamát. Majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem általános szociális munkás szakán diplomáztam, hospice tanácsadói képzésen is részt vettem. A Semmelweis egyetem okleveles szociális munkás szakán mesterfokozatot szereztem. Folyamatosan azért tanultam, hogy az időseket és a munkahelyemen lévő közösséget hatékonyabban segíthessem. 

– A ceredi idősek otthona életre hívásában is fontos szerepet vállalt. 
– Folyamatosan az idősellátás fejlesztéséért tevékenykedtem. Amikor megüresedett az orvosi rendelő és a szolgálati lakás épülete, azért kardoskodtam, hogy bentlakásos otthonként üzemelhessen. A törekvést siker koronázta, 1992. november elsején megnyitotta kapuit a 12 férőhelyes intézmény. Az igény folyamatosan emelkedett a szolgáltatás iránt, így pályázatot nyújtottunk be, aminek segítségével 22 férőhelyesre bővítettük az intézményt. Létrehoztam a Ceredi Segítő Kezek Alapítványt, amely szintén pályázati támogatással bútorokkal és különböző felszerelésekkel rendezte be az ingatlant. Immár tizenöt éve vizsgaelnökként is tevékenykedem, elsősorban szociális ápolókat, gondozókat vizsgáztatok, továbbá oktatásukban is részt vállalok. 

– Ezután újra komoly kihívást jelentő feladatot vállalt. 
– Az újonnan alakult kistérségi szociális és gyermekjóléti szolgáltatóközpont vezetését pályáztam meg, itt 2007 márciusától dolgoztam. Komoly kihívás volt a kezdetben 24, majd 26 települést magában foglaló társulást kiépíteni, a megfelelő szakmai vezetőket kiválasztani és a 13 szolgáltatási ágat működtetni. Folyamatosan jártam a községeket, és arra törekedtem, hogy megismerjem és segítsem a munkatársaimat. Ezt jelenlegi munkahelyemen is fontosnak tartom. Úgy vélem, hogy kollégáim áldozatos munkájának köszönhetően lehetek én is sikeres abban, amit csinálok. Ez az elismerés éppen ezért nemcsak nekem, hanem nekik is szól. 

– Nem csak munkatársaival, az idősek otthona lakóival is élő és jó kapcsolat kialakítására törekszik. 
– Amikor a Baglyaskőre kerültem, arra törekedtem, hogy minden itt dolgozót és lakót megismerjek. Itt az idősek a legfontosabbak, a velük való törődés mindannyiunk feladata. Figyelni kell arra, hogy a saját problémáinkat az ajtó előtt hagyjuk, mert a szépkorúak megérzik, ha feszültek vagyunk. Sokat foglalkozunk a mentális állapotukkal is, rengeteg rendezvényt szervezünk, a foglalkozások rendszeresek, és az idősek igényei szerint alakulnak. Fontos, hogy jól érezzék magukat az intézményben, s az valóban otthon legyen számukra. Célunk olyan szeretetteljes, biztonságos légkör kialakítása, amely családpótló szerepet tölt be az ellátottak számára. Igyekszünk olyan szolgáltatásokat biztosítani, amelyek az idősek életét szebbé, tartalmasabbá teszik. 

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2017-ben vette át az intézményüzemeltetést. A fenntartó-váltás milyen változással járt? 
– Azóta sok pozitív változás történt az otthonban. Nagy öröm számomra, hogy a szeretetszolgálat munkatársa lehetek, úgy vélem, ez a pályám csúcsa. A szervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy jól érezzék magukat az itt lakók. Ehhez megfelelő számú szakembert biztosítanak, és az épületet is folyamatosan korszerűsítik. 
 

Unokáival tölti szabadidejét

Arra a kérdésre, hogy milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve, Pál Cecília elárulta: – Idén január óta már nyugdíj mellett tevékenykedem. Úgy vélem, hogy szép karriert tudhatok magaménak, és bízom abban, az elmúlt évtizedek alatt sok embernek szebbé tettem az alkonyéveit. Szabadidőmet a családommal töltöm. Két felnőtt lányom közül Cecília közgazdász, két gyermeke van. A fiatalabb Mónika követte a példámat, és szociálismunkás-végzettséget szerzett, szintén ezen a pályán dolgozott. Neki is két gyermeke van, így abban az időben, amikor nem az idős korosztállyal törődöm, akkor a fiatalabb generáció, az unokák jelentik számomra a kikapcsolódást. Nagyon szeretem a verseket és az idézeteket, az egyik kedvencem Teréz anyától származik, ami így szól: „Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket nagy szeretettel”. Ez vezérel a munkám során. Az elmúlt két év a járvány miatt különösen nehéz volt az intézmény lakói és dolgozói számára is. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy kicsit pótoljuk a látogatási tilalom miatt ritkán látott családtagjaikat.