Kamerák segítségével figyelik a vadmacskákat Nógrád megyei erdőkben

A rejtőzködő életmódot élő kis ragadozó a korábban már ismert előfordulási helyeken túl felbukkant a főváros környéki erdőkben is, ezért a program kiemelt figyelmet fordít a Pilisi Parkerdő területén élő vadmacska-populáció élőhelyeinek, szaporodási feltételeinek és génállományának részletes vizsgálatára – tájékoztatott a Pilisi Parkerdő Zrt.

A vadmacska (Felis silves­tris) Európában, Ázsiában és Afrikában is él, a Kárpát-medencében az európai vadmacska alfaj (Felis silvestris silvestris) éli rejtőzködő életét.

Bár a vadmacskaállomány hazai nagyságát vizsgáló legelső, 1987-es felmérés óta az állat elterjedésében csökkenést figyeltek meg, a faj néhány egyede felbukkant a Budai-hegység erdeiben, amely arra enged következtetni, hogy a Pilisi Parkerdő nagy látogatottságú területén is élhetnek fajtiszta vadmacskák, tehát megvalósítható az ember és a vadmacska együttélése.

A Budakeszi Vadaspark, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. márciusban együttműködési megállapodást kötött, amellyel elindult a Vadmacska fajmegőr­zé­si program. A partnerség célja a főváros közelében, a Pilisben, a Budai-hegyekben és a Visegrádi-hegységben élő, genetikailag tiszta vérű vadmacskák és a hibridek arányának megismerése, élőhelyük és viselkedésük pontos feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés.

Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő vezérigazgató-helyettese a program első szakmai lépéséről elmondta: a Pilisi Parkerdő által kezelt erdőkben a természetközeli erdőgazdálkodással létrejött élőhelyi sokszínűség kifejezetten kedvező az erdei ökoszisztémában fontos szerepet betöltő vadmacskának. A megfelelő körülmények pozitív hatását azonban rontja a jelentős mértékű hibridizáció – a vad- és a házi macska keveredése –, amely jelenleg a legnagyobb veszély a faj fennmaradására.

A Vadmacska fajmegőrzési program keretében szakemberek az ősszel kihelyezett vadkamerák segítségével vizs­gálják a Pilisben, a Viseg­rádi-hegységben és a Budai-hegyekben élő vadmacska-po­puláció nagyságát és a hibridizáció mértékét. A vadmacskák jelenlétének igazolásán túl a program első lépései közé tartozik a genetikai vizsgálathoz szükséges minták gyűjtése is.

Alig ismert állat

Dr. Hegyi Zoltán, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre felhívta a figyelmet arra, hogy a vadmacska Európa egyik legkevésbé ismert és legveszélyeztetettebb ragadozója, amely Magyarországon 1974 óta védett. A vadmacska-élőhelyek száma viszonylag alacsony Magyarországon: az Északi- és a Dunántúli-középhegység középső részei, Belső-Somogy, a Dráva ártéri erdős területei, a Körösök vidéke és a Tisza ártéri területei, így a kutatás egyik fő kérdése, hogy a közelmúlt észlelései alapján a Pilisben, a Visegrádi- és a Budai-hegységben igazolható-e a faj jelenléte. A fajmegőrzés alapfeltételeinek vizsgálatát követően sor kerülhet a zárt térben, de természetközeli élőhelyen nevelt, genetikailag fajtiszta vadmacskák visszavadítására is a Belső-Pilis területén, a vadon élő állomány gyarapítása és a hazai élővilág sokszínűségének megtartása érdekében.