Áldás vagy átok? Így vélekednek a távmunkáról a Nógrád megyeiek

A pandémia ideje alatt azokon a helyeken, ahol megoldható volt, a cégek vezetői bevezették az otthoni munkavégzést az emberek egészségének megőrzése érdekében. Az elmúlt közel két évben, hosszabb-rövidebb ideig a lakosság többsége otthonról látta el munkahelyi feladatait, amelynek – a tapasztalatok szerint – voltak előnyei és hátrányai is.

Akadtak olyanok, akiknek annyira megtetszett, hogy már vissza sem akartak térni az irodába, de olyanok is, akiknek problémát jelentett a távolság.

A KSH adatai szerint Magyarországon mára tízből legalább öt munkavállaló tevékenykedik rugalmas munkarendben. A dolgozók szerint a távmunka és a rugalmas időbeosztás növeli a hatékonyságot, ami a vállalatok számára is egyértelmű előnyt jelent. Tízből nyolcan egyetértenek azzal, hogy hozzájárul a munka és a magánélet egyensúlyának a biztosításához is.

Kucsera Mária több mint 15 éve tevékenykedik a szakmájában, egészen a járvány berobbanásáig még soha nem fordult elő vele, hogy otthonról dolgozott volna.

– Tavaly tavasszal azonban elrendelték az otthoni munkavégzést. Egyik nap a főnököm közölte, hogy holnaptól távmunkában fogjuk ellátni a feladatainkat. Ekkor elsírtam magam, összepakoltam a szükséges eszközöket és nagyon féltem, hogyan fog menni hazulról a munkavégzés. Az első néhány napban nem találtam a helyem, aztán egyre inkább megszoktam a dolgot, átalakult a napi rutinom, minden megváltozott. Ahogy teltek a hetek egyre jobban megtetszett a home office, rengeteg előnye volt. Naponta két órát töltök utazással, amely a távmunka idején elmaradt, így több időm jutott pihenni, főzni, mosogatni, takarítani, s persze emellett becsülettel végeztem a munkámat is – mesélte a nógrádi lakos.

Hozzátette: negatívumként élte meg, hogy nem találkozhatott a munkatársaival, sőt olykor az információáramlással is voltak problémák.

– Egy évet dolgoztam távmunkában, a kezdeti nehézségek után megszerettem, ha lehetne választani, akkor boldogan áttérnék rá a jövőben is a járványhelyzet nélkül – emelte ki Kucsera Mária.

Pál Ákos a főiskola elvégzése után egy évet dolgozott irodában, majd beköszöntött a home office.

– Eleinte örültem, hiszen egyfajta kötetlenséget jelentett, nem kellett időbe beérni a munkahelyemre, elvégeztem a teendőimet és szabad voltam. Aztán jött a feketeleves, egyre több feladatot bíztak rám. Végül azon kaptam magam, hogy este nyolc óra és kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de még mindig a gép előtt ülök. Azóta minden visszaállt a normál kerékvágásba. Nem tagadom, néha hiányzik a nagyobb szabadság, de remélem, a télen is bejárhatunk az irodába – mondta Pál Ákos.

Kárára válhat a magánéletnek, ha hazavisszük a feladatainkat

A KSH felmérése alapján az elmúlt években háromszor annyian dolgoztak otthonról, mint az azt megelőző tíz évben átlagosan. Idén februárban az odahaza szorgoskodók aránya az egy évvel korábbinak is a többszöröse volt. A július 3-i hatállyal módosított kormányrendelet előírja, hogy megállapodás nélkül a munkavállaló az irodában vagy a telephelyen az adott évben legfeljebb a munkanapok egyharmad részében dolgozhat, a többi napon a távmunkavégzés helyén köteles tevékenykedni. A rendelet csak a veszélyhelyzet idejére, átmeneti jelleggel nyújt megoldást az otthoni munkavégzésre nézve. A veszélyhelyzet megszűnésének pillanatában a fenti rendelkezések hatályukat vesztik. Egy felmérés szerint tízből négyen tartanak attól, hogy a távmunkát megsínyli a magánéletük, hiszen összemosódik a munka és a szabadidő határa, így soha nincsenek munkaidőn kívül.