Nyugdíjasként sem tud lemondani munkájáról a tarjáni ruhatervező

– Gyerekkoromban úgy neveltek, hogy minden, a háztartásban felmerülő feladatot el tudjak végezni. A nagymamám megtanított főzni, varrni és hímezni is, de a ház körüli munkákat is szívesen végeztem. Már fiatalon jól ment a rajzolás, később ezt hasznosítottam a ruhák tervezésénél. Ha ránézek valakire, akkor egyből tudom, hogy melyik általam készített ruha állna neki a legjobban – mondta.

Hozzátette: a legtöbb menyasszony amellett a ruha mellett dönt, amit ő ajánl nekik. A választék nagy, van, aki többet is felpróbál, de azok nem biztos, hogy jók lesznek, mert a fogason másképp mutatnak a kiválasztott darabok. Hangsúlyozta, hogy a ruhakészítőknek haladni kell a korral, nem ragadhatnak le a korábban kedvelt trendeknél. Manapság például a hosszabb, csipkeujjú és nyitott vállú esküvői ruhák a divatosak.

– A legtöbb menyasszony ma már a házasságkötés előtt együtt él a párjával, és úgy megy férjhez. Régebben nem ez volt a megszokott. Az is egyre gyakoribb, hogy a párok nem tartanak lagzit az esküvő után. Az új szokásokkal átalakultak a ruhák, és inkább az egyszerűbb, kisebb darabokat keresik a nagy abroncsos szoknya helyett – árulta el Frics Tamásné, hozzátéve: – Nemcsak a testalkat dönt abban, hogy valakinek milyen szabás áll jól, hanem az egyéniség és a kisugárzás is. Sokan azt hiszik, hogy Budapesten szebb és jobb a választék, de ez nem igaz. Nemrég például olyan bolerókat láttam a fővárosban, amik elvették a ruhák jellegét azzal, hogy túl sokat takartak. Mint mondta, a régebben készített darabokat is átalakítja. Ha valamelyik modellt már nem keresik a stílusa miatt, akkor újat alkot belőle. Annak, hogy tartós és szép maradjon az anyag, a mosás a kulcsa.

A vásárlók általában jobban szeretik, ha kész ruhát választhatnak, így biztosak lehetnek abban, hogy azt kapják, amit szerettek volna. Az egyedi varratás nem mindig az elképzelt eredményt hozza. Ebben a tervező is egyetért a vevőkkel.