Szívvel-lélekkel kutatja Szécsény történetét a tehetséges levéltáros

– Mikor és hogyan került kapcsolatba a helytörténeti kutatással?

– A múlt és a történelem iránti vonzódásomat az általános iskolai tanáraimnak köszönhetem. Tagja voltam a Wolf Ida tanárnő által vezetett honismereti szakkörnek. Négy éven át bekapcsolódtam a Múzeumbaráti raj munkájába is. Havi rendszerességgel múzeumi foglalkozásokon vettünk részt, ahol komoly helyet kapott a helytörténeti kutatás. Később tagja lettem a Honismereti Körnek, majd mindezt „megkoronázta”, hogy a Nógrád Megyei Levéltár lett a munkahelyem. Lassan három évtizede dolgozom itt, lehetőség van arra, hogy az írott forrásokat első kézből tanulmányozhassam és feldolgozhassam.

– Kutatásának melyek a főbb területei? Úgy tudom, hogy rendszeresen publikál, több könyve is megjelent.

– A helytörténettel és az egyháztörténettel foglalkozom. A helytörténetbe részemről lényegében beletartozik minden, ami Szécsénnyel kapcsolatos. Az elmúlt évtizedek során több könyvem és számos tanulmányom jelent meg megyei és országos kiadványokban. A Szécsényi Honismereti kiskönyvtár sorozatban jelent meg Pintér Sándor (1841–1915) Szécsénnyel és a palócsággal kapcsolatos műveinek reprint kiadása. Ugyanilyen formában került az olvasók kezébe a palócokról és a népmesékről írt műve. Pintér Sándor életének feldolgozása folyamatban van. Több évtizedes kutatómunka eredményeként írtam meg Ferenczy Teréz élete és költészete című könyvemet, amely 2008-ban kerülhetett az olvasók kezébe. Feldolgoztam Haynald Lajos bíboros, érsek szülőföldi kapcsolatait. Legutóbb az 1593–96 között Szécsényről megjelent nyomtatott hírlapi tudósításokat tettem közzé.

– Említette, hogy fontos területe az egyháztörténet. Ezen belül milyen kutatásokat végez?

– Feldolgoztam az 1950-ig működő helyi Vincés nővérek zárdájának történetét, amelynek most második bővített kiadását tervezem. A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében – 1950 című könyvemet is kiadtam, és sajtó alá rendeztem Okolicsányi József 1917-ben a reformáció 400 éves évfordulójának emlékére írt, a nógrádi evangélikusokról szóló monográfiáját. Tóth Krisztinával közös, Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1332–1950 című munkánk, 2004-ben jelent meg, természetesen a helyi ferences kolostor történetét is kutatom, valamint a többi kisebb felekezetek munkáját is. Feldolgozás alatt áll a zsidóság története, szeretném az evangélikusokét is elkészíteni. Meghatározó és országos jelentőségű volt az a felfedezésem, hogy a magyar alapítású pálos rendnek volt egy női ága is.

– Mik a további tervei?

– Szécsény és a ferences kolostor történetében 2032-ben egy fontos jubileumi esemény lesz, a rendház alapítását, rá két évre pedig a várossá nyilvánítás 700. évfordulóját ünnepelhetjük. Igaz, van még jó tíz évünk, viszont, ha azt akarjuk, hogy méltóképpen emlékezzünk meg, akkor már most el kell kezdeni az előkészületeket. Szeretném, ha méltó városmonográfiát adnánk ki az alkalomra. Ennek megírására egy jó csapatot hozunk létre. A magam részéről már elkezdtem a munkát, Szécsény összes középkori oklevelét szeretném kiadni, ezek összegyűjtése folyamatban van. Nagy tervem még a kolostor 1739-től vezetett krónikájának, ami egyben a város történeti könyve is, megjelentetése.