Milliós károk: napi két-három fa esik áldozatául a maconkai hódoknak

Dr. Dérer István, a BSHE elnöke elmondta: egyetlen tél leforgása alatt több mint hatvan darab, tizenöt centiméternél is nagyobb átmérőjű fát döntöttek ki a hódok és a folyamat azóta sem állt meg.

– Telepített fákról beszélünk, amelyeket azért ültettünk, hogy árnyékot adjanak a hozzánk érkező horgászoknak, illetve vendégeknek. A Maconkai-tórendszer nem rendelkezik semmiféle természetvédelmi besorolással. Ez egy mesterségesen és mozaikszerűen kialakított terület, amit azzal a céllal hoztunk létre, hogy az emberek a szemet gyönyörködtető környezetben tudjanak sportolni, kikapcsolódni és nyugodtan horgászni. Ennek biztosítása érdekében kisebb-nagyobb léptékű turisztikai fejlesztések is megvalósultak, illetve jelenleg is zajlanak ezt célzó beruházások. Több mint száz fafajta található meg nálunk, amelyek között – a közismertebb füzek és nyárfák mellett – igazi ritkaságok is akadnak. Az első csemetéket úgy huszonöt évvel ezelőtt helyeztük a földbe, most viszont sokszor kényszermegoldásként tesszük ugyanezt. Ahhoz, hogy a most ültetett növendékek pótolni tudják a kidöntötteket újabb negyed évszázadra lesz majd szükség. Persze csak akkor, ha addig nem esnek ezek is a hódok áldozatául – mondta a horgászegyesület elnöke, aki azt is kifejtette, hogy az Európa legnagyobb rágcsálója címet viselő állatok jelenleg, éves szinten, több millió forint összegű kárt okoznak Maconkán. Ráadásul, ha minden így marad, akkor néhány év múlva nem lesz fa a területen.

Dr. Dérer István azt is hozzátette, hogy a problémát okozó hódok állományának gyérítésére vonatkozó kérelemmel megkeresték a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságát (BNP), valamint a Nógrád Megyei Kormányhivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztályát is.

– Ezidáig csak arra kaptunk választ, hogy a visszatelepített eurázsiai hódok Magyarországon védett állatok, emiatt csak engedéllyel gyéríthetők, vagy esetleg áttelepíthetők. Természetesen ezzel mi is tisztában voltunk, vagyunk. A törvény értelmében az állomány szabályozásához a természetvédelmi hatóság, azaz jelen esetben a Nógrád Megyei Kormányhivatal engedélye szükséges, amely a szakkérdésben igénybe veheti a nemzeti parki segítséget is. A helyzetet sajnos csak tovább bonyolítja, hogy a nemzeti park igazgatóságának februárban érkezett hivatalos levele szerint Maconkán a környezethez viszonyítva elenyésző a hódok által kidöntött fák mennyisége. A BNP azt javasolta, hogy a fákat erős dróthálóval vegyük körbe, illetve hagyjuk meg a víztározó környékén a fűzfa hajtásokat lehetséges táplálékforrásként a hosszú metszőfogakkal rendelkező állatoknak. Emellett szóba jöhet még a hódok befogása és átszállítása más területre, amennyiben rendelkezünk a már említett hatósági engedéllyel – számolt be a nemzeti park javaslatairól dr. Dérer István.

A horgászegyesület vezetője szerint azonban a felkínált megoldások nem nyújtanak tartós megoldást a problémára. A befogott állatok a tapasztalatok szerint akár harminc kilométer távolságból is visszatérnek, vagy amennyiben mégsem, akkor a „megüresedett helyet” gyorsan átveszi egy, vagy akár több idevándorló példány.

A maconkai hódok emellett találékonynak is bizonyultak. Az állatok a fák köré kihelyezett gyengébb dróthálókat hamar megtanulták lebontani, illetve arra is gyorsan rájöttek, hogyan tudják elérni a hosszú metszőfogaikkal a fák kérgét az erősebb sodronyszemeken keresztül. Emellett az is tény, hogy immár legalább négy hódvár található a tórendszer területén és még több a Zagyva közeli szakaszain.

– Mivel jelen pillanatban ez az állatfaj nem vadászható, valamint természetes ellensége sincs, így bármiféle szabályozás vagy ellenőrzés nélkül túl tud szaporodni. Ez Maconkán meg is történt, ennek következtében pedig jelenleg napi két-három korosabb lombkoronás esik áldozatul a hódok tevékenységének a tórendszer partjain – hangsúlyozta az egyesület elnöke.

Dr. Dérer István mindennek ellenére úgy gondolja, hogy a hódoknak is megvan a helye Magyarországon, ugyanakkor csak szigorú ellenőrzés mellett lett volna szabad visszatelepíteni őket. Véleménye szerint nem a hódok szorulnak védelemre azokon a területeken, amelyeket az emberek számára hoztak létre rekreációs céllal. Végül megjegyezte: a Maconkára látogatókat is zavarja a kialakult helyzet, hiszen az emberek nem egy sivár, a tervszerű zöldítést megelőző állapotot idéző környezetben szeretnék tölteni a szabadidejüket.

De nem csak Maconkán okoznak gondot a rágcsálók. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a salgótarjáni Tarján-patak melletti kertekben is hódok pusztítják a lombkoronásokat. A tulaj­donosok időről időre kidöntött és megrágott gyümölcsfák látványával szembesülnek.

Autóra is rádőlt már egy megcsonkított törzsű fa

Egy éjszaka leforgása alatt egy hód akár egy harminc centiméter törzsátmérőjű fát is ki tud dönteni. Dr. Dérer István elmondta: ezek az állatok szívesebben fogyasztják a lombkoronások friss hajtásait a kéregnél, emiatt azonban a fák legjavát, akár 95 százalékát is hátra hagyják. Ezeket végül a horgászegyesület dolgozóinak kell összefűrészelnie, és elszállítania.

– Mindezek mellett a megcsonkított törzsű, félig megrágott fák balesetveszélyesek is. Volt már rá példa, hogy egy ilyet a szél egy parkoló autóra döntött. Csak a szerencsén múlt, hogy nem sérült meg senki. Aggodalmat jelent továbbá, hogy a magas fűben a 20-30 centiméter magas, hegyes facsonkok szinte észrevehetetlenek a fűben, és így nagy veszélyt jelentenek a gyermekekre is. A hódok emellett a kidöntött fákkal többször részlegesen elzárták már a Zagyvát, mint a tározót tápláló vízfolyást. A BSHE a turisztikai szempontok mellett nagy hangsúlyt fektet a természetvédelemre is. Emiatt hoztunk létre több, úgynevezett öko-sziget, amelyekre az emberek nem léphetnek be. Ezeken az érintetlen területeken olyan kuriózumok is megfigyelhetők voltak, mint például a szintén védett függőcinegék. A madarak a szigetek fűzfáin készítették el fészkeiket egészen addig, amíg a lombkoronások nem váltak a hódok martalékává – mondta dr. Dérer István. Hozzátette: napjainkra kettő sziget faállományának több mint kilencven százaléka eltűnt a hódok miatt, így a korábbi virágzó, betelepült mikro-állatvilág fajokban újra egyre szegényebb.