Bolondok napi bolondozás: így szívatják meg egymást a Nógrád megyeiek

A Balassagyarmat külvárosában élő középkorú Péter soha nem felejt el egy április elsejei történetet, amin harsogva nevettek társaival.

– Névnapra szólt a meghívónk, Árpi barátunkat ünnepeltük – kezdett mesélni. – Egyikünk lakására beszéltük meg a találkát, még kora délután. Gyorsan repült az idő, és az emelkedett hangulatban Berci kitalálta, a legmegszeppentebb haverunkat „vágjuk át” valami vaskos tréfával. Nem kellett kétszer mondani, Berci magához kérette Tomit: „Te figyelj, nagyon megéheztünk, kellene valami kaja. Menj már át a szemközti húsboltba, hozz egy kiló nyúlzúzát. Aztán itt a serpenyőben elkészítjük, isteni pörkölt lesz belőle. Peti elkísér, hogy minden rendben legyen.” Emlékszem, eléggé hideg volt, felkaptuk a kabátot és átballagtunk a henteshez. Berci a nyomaték kedvéért egy papírlapra kövér nagybetűkkel ráírta, „NYÚLZÚZA”. Szerencsénk volt, nem állt előttünk senki a sorban, sebesen zajlott a kiszolgálás. Tomi odament a pulthoz és határozott hangon szólt, egy kiló nyúlzúzát kér. A tagbaszakadt húsipari szakmunkás kikerekedett szemmel bámult rá. „Tessék?” – dörrent rá, mire Tomi kihúzta magát és rezzenéstelenül megismételte vásárlási szándékát.

Én még olyan harsány káromkodást nem hallottam, amit a hentes kiejtett a száján, de a következő pillanatban mindannyian nevettünk, még Tomi is kényszeredetten, aztán csak leesett neki a tantusz. Kárpótlásul vettünk csirkezúzát, azt sütöttük ki pörkölt gyanánt, így végül az italozgatás közben alaposan jól is laktunk.

A szintén az Ipoly-parti településen lakó Zoltán, elmondása szerint rendszeresen eszel ki különböző turpisságokat április elsején, elsősorban az öccsét, Krisztiánt megtalálva.

Amikor még diákok voltak, és e jeles nap a tavaszi szünetre esett, hajnalban némi cipőpasztával bekente az édesen alvó testvére bokáját, aki aztán szunyókálás közben alaposan szétkente a fekete masszát a lábszárán. Máskor a fogmosópohár aljára csepegtetett kis mennyiségű étolajat, ami a gyors öblítés ellenére is ott maradt, így aztán nem ment egyszerűen a gargalizálás, persze különösebb baj nem lett a mókázásból.

A nyugdíjas éveit békésen élő Terike kellemes emlékeket idézett fel alföldi gyermekkoráról. Már március végétől rendszeresen dolgoztak a földeken, és a húsvéti locsolkodást pökhendien váró legényekkel szemben merészeltek meg csibészségeket. Az egyik ilyen alkalommal a falu legnagyképűbb fiújának kulacsába öntöttek csipetnyi ecetet, és amikor a derék fiatalember megszomjazva kortyolni akart belőle, hatalmas krákogások között köpte ki a butykos átsavanyodott tartalmát.

Mikor kezdődtek az áprilisi tréfák?

Több nógrádi is úgy tapasztalja, hogy egyre kevesebb a jó ötletektől gazdag április elseje. Mint mondták: a mai ifjúságnak vagy kedve sem szottyan a humorra, vagy eleve gondolataiban nem jut el arra a szintre, hogy megnevettesse valamivel az ismerőseit. Máig vita témája, honnan erednek az áprilisi tréfák. Egy változat szerint a Canterbury mesékig kell visszamenni, mások úgy vélekednek, hogy a Gergely-naptár bevezetését megelőzően március végét, a mezőgazdasági munkák megindulását tekintették az év kezdetének, és április első bolondjai azok a falusiak voltak, aki a januári átállást követően is ragaszkodtak korábbi szokásaikhoz. Az ősi termékenységi fesztiválokról szintén szól a fáma, amikor a természet ébredését köszöntötték tréfálkozva a fiatalok.