Kétszáz éve született Bérczy Károly, a Nógrád megyei irodalom egyik legnagyobb alakja

Bérczy Károly emléktáblája ma is áll az Ipoly-parti városban, a helyiek által „Bobula-ház” néven emlegetett épület falán, bár mostanában nem gyűlnek össze a tisztelgők egy koszorúzó főhajtásra, aminek sajnos nem csak a vírushelyzet az oka, hanem az utókor feledékeny emlékezete is. Nem olyan régen, ezeken a kora tavaszi, március eleji délutánokon még megjelentek itt a róla elnevezett, de mára megszűnt középiskola tanárai és növendékei, sőt, szakmai konferenciát rendeztek a tiszteletére, mégis, mostanában még hervadó virágokat sem fedezhetünk fel a márvány-mementón.

Miért illik nekünk, lokálpatrióta nógrádiaknak rendszeresen felidéznünk az ő alakját? Sokoldalú ember volt, több tevékenysége, életművének számos alkotása miatt kiérdemelheti elismésünket. Az 1821. március 2-án Balassagyarmaton született férfiú jogász végzettséget szerzett, dolgozott Széchenyi István mellett a közlekedési ügyek felelőseként, később pályát váltott, újságírónak szegődött, és lett a forradalom előestéjén a Márciusi Ifjak csoportjának büszke tagja. A szabadságharc leverését követően megfordult a Kemény Zsigmond fémjelezte Pesti Naplónál, ahol az önkényuralom idején, lázadó múltja ellenére rábízták a külpolitikai rovat vezetését. 1857. január 15-én pedig elindította hazánk első sporttémákat boncolgató újságját, a Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel, ráadásul több, ma is használt szakkifejezés dicséri ötletes fogalomalkotását.

Irodalmi munkásságából kiemelkedik a barátjáról, Madách Imréről, annak 1864-es halála után szűk két évvel megjelentett első életrajz, és Puskin leghíresebb művének első magyar fordítása. A legenda szerint csupán azért tanult meg oroszul, hogy az Anyegint saját anyanyelvére átültethesse.

Ha tehát a balassagyarmati főutcán járva, a Dózsa utca torkolatával szemközti épületnél járunk, álljunk meg bátran, olvassuk el Bérczy Károly emléktáblájának szövegét, és egy pillanatra hajtsunk fejet a nagy előd előtt.

Koszorúztak a sírjánál

Jobbágyiban található Bérczy Károly sírja, ahol tegnap egy meghitt, zártkötű megemlékezés során koszorrúkkal rótta le tiszteletét Schoblocher István, a község polgármestere és Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke. Elhangzott, hogy a nagyszerű írót a Nógrád megyei irodalom egyik legtekintélyesebb alakjaként tartják számon.

– Nagy megtiszteltetés a községnek, hogy náluk kerülhetett végső nyughelyére Bérczy Károly. Az író 1821-ben született Balassagyarmaton és 1867 decemberében halt meg Budapesten. A fia, Bérczy Géza az édesapja halála után is a településünkön élt, és az ő jóvoltából kerülhettek vissza Jobbágyi temetőjébe 1906-ban az író hamvai – fogalmazott a polgármester. Hozzátette: azért is fontos számukra, hogy itt nyugszik, mert – egyéb érdemei mellett – ő volt az első magyar sportújságíró is. A polgármester azt is elmondta, hogy a sporthoz ő is erősen kötődik, ezért neki különösen fontos, hogy ne merüljön feledésbe Bérczy Károly neve, emlékét pedig az utókor számára ilyen módon is megőrizze.

– Egy díjat is elneveztek róla, amivel azokat tüntetik ki, akik maradandót alkotnak megyénkben a sport területén – zárta gondolatait Schoblocher István.

Skuczi Nándor elmondta, hogy neki és a megyei közgyűlésnek is igen fontos minden olyan visszatekintés, ami megidézi a múltunkat, ezért örömmel vesz részt hasonló eseményeken. Hangsúlyozta: büszkeséggel töltik el az elődeink nagyszerű tettei, a múltat pedig meg kell becsülni.

Balassagyarmaton az író 200. születésnapja alkalmából, az 1971-ben állított emléktáblájánál, Balassagyarmat Város Önkormányzata nevében Huszár Péter alpolgármester és Frankó Viktória Képviselő a KDNP Balassagyarmati Alapszervezetének elnöke " target="_blank" rel="noopener noreferrer">emlékezett meg.