Testközelből mutatta be a rimóci mélyszegénységet a szécsényi fotós

Gyetvai Gergely elmondása szerint alig volt nyolcéves, amikor már a diavetítőből kiszerelt lencsékkel, asztali dísz prizmákkal, illetve mindenféle napfényt terelő dolgokkal játszadozott. Előfordult, hogy egy cipősdoboz belsejét alakított át azért, hogy abban a fény erejét és útját szabályozni tudja. Aztán a bátyja egy görögországi nyaraláson a tengerbe ejtette a családi fényképezőgépet. Ezt követően pedig a használhatatlanná vált géppel kezdett el játszani, amit nagyon megszeretett. Végül a 2000-es években megvásárolta az első digitális kameráját, amelynek köszönhetően elindult fotóskarrierje.

– Jelenleg szabadúszó vállalkozóként tevékenykedem, főként esküvőket és portrékat fotózok. Ebben érzem igazán otthon magam. Emellett nagyon könnyen tudok kapcsolatot teremteni a modelljeimmel, így kézenfekvő, hogy témáim szinte mindig humán központúak – mondta Gyetvai Gergely.

Hozzátette: – Egy évvel ezelőtt Budapestre költöztem és számos, a fővároshoz köthető projektben tudok részt venni. Ezek mind izgalmas feladatok, hiszen lelkes munkatársak vesznek körbe és az inspiratív környezet jó hatással van az alkotó folyamatra is. Nagyon szeretem a változatos lehetőségeket, a nyüzsgést és a kihívásokat. Mindezek ellenére továbbra is Szécsényt tekintem a szülőföldemnek, és hacsak tehetem, a hétvégéimet mindig itt, a Palócföldön töltöm. Nekem szerelem a nógrádi táj, amit igyekszem is minél többször lencsevégre kapni. Ilyenkor egy picit elvonulok, és a természettel együtt alkotok, feltöltődöm. Úgy gondolom, a kreatív munkához és a jó minőségű életvitelhez nagy szükségünk van a pozitív energiákra. A természetben pedig rengeteg csodát vélek felfedezni, így azokból szinte mindig sikerül is néhányat a képeimre csalogatni.

Rimócot 12 évvel ezelőtt járta be először géppel a kezében. Akkor éppen egy fotópályázatra készült, amelynek témája a szegénységet körülvevő világ volt. Az elkészített képeket később egy salgótarjáni kiállításon is meg lehetett tekinteni.

– Kezdőként lelkesítő volt az elért siker, és büszke voltam a munkámra – mondta Gyetvai Gergely, aki több szálon is kötődik a községhez, hiszen rokoni és baráti kötelékei is jócskán akadnak ott.

Az elmúlt hetekben ismét hasonló képriport létrehozásán dolgozott a faluban.

– A fotózás során bejártam a magashegyi utat és annak környékét. Beszélgettem az ott mélyszegénységben és halmozottan hátrányos helyzetben élő családokkal. Az általuk elmondottak alapján kiderült, hogy többségük alkalmi vagy idényjellegű munkából él. Ezenfelül megtudtam, hogy a helyi önkormányzat maximális erőfeszítéssel próbál a nélkülözőkön segíteni, hiszen többek között téli tüzelőt, valamint az óvodába és iskolába járó gyermekek számára ingyenes étkezést is biztosít. Az utcák tisztán tartásáért felelős személyek a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően tudnak munkát vállalni – mondta Gyetvai Gergely.

A szécsényi fotósnak nem volt különösebb célja a képriport elkészítésével. Ugyanakkor kihívásnak élte meg és művészi munkaként tekint rá. A válogatást követően végül csak tíz kép került bele az albumba, de azokon keresztül betekintést nyerhetünk ebbe a zárt világba. A fiatal fényképész a fotók publikálása után rendkívül sok pozitív visszajelzést kapott, ezért úgy döntött, hogy a jövőben folytatni fogja az elkezdett riportsorozatot.

– Az lesz a célom, hogy a nézőket még inkább intimitásba hozzam ezzel a témával – mondta Gyetvai Gergely, akinek a kedvenc képe egyben a sorozat névadója is: a Magashegyi utcában épült ritmikusan egymást követő szocpolos házak.