Vincze László harminc évvel ezelőtt foglalta el Mátraszele polgármesteri székét

– Mióta él itt Mátraszelén?

– A születésem óta. Ez alól kivételt csak egy rövid időszak képez, így például a tanulmányaim egy részének elvégzése, vagy a sorkatonaság.

– Honnan jött az ötlet, hogy 1990-ben elindul a polgármesteri székért?

– Valójában ez nekem soha eszembe sem jutott. A rendszerváltás után megkerestek a faluban élő emberek a felvetéssel, hogy miért nem indulok a választáson a település vezetői tisztségért. Ekkor harminc éves voltam. Nyilván volt elképzelésem a faluról, láttam, hogy az elődeim mit csináltak jól vagy éppen rosszul. Mindenről megvolt a véleményem, amit sosem rejtettem véka alá. Végül beadtam a derekamat, indultam a választásokon, amit meg is nyertem. Ennek már 30 éve, ami a mátraszeleiek nekem szavazott bizalmának köszönhető és ez nagyon megtisztelő érzés. Nyolc önkormányzati választáson vagyok már túl és ezek között több olyan is volt – ideértve a 2019-es évit – amikor nem volt ellenjelöltem.

– Milyen céljai voltak, amikor átvette a hivatalt az elődjétől?

– Semmilyen korábbi tapasztalatom nem volt erről a hivatásról, ugyanakkor tele voltam elképzeléssel és lelkesedéssel. A céljaim között szerepelt, hogy az emberek infrastrukturális és intézményrendszeri hiányérzeteit megpróbáljam kielégíteni. Mindig az volt a véleményem, hogy a települést az adottságai szerint kell fejleszteni. Például Salgótarján szomszédjában nem kell versenyeznünk a megyeszékhellyel, így például nem szükséges egy ipari parkot telepítenünk Mátraszelére. Ehelyett inkább egy élhető, lakható környezetet szerettem volna teremteni, ahova az emberek szívesen járnak haza. Ehhez viszont az kell, hogy a korszerű élethez szükséges szolgáltatások közül minden rendelkezésre álljon, legyen az egy gyermekintézmény, vagy egyéb más infrastruktúra.

– Mennyire volt hosszú az idáig vezető út?

– Nyilván az embernek először fel kellett mérnie, hogy honnan is indul. Sok szempontból Mátraszele jó alapokkal rendelkezett az 1990-es évek elején. Be volt például vezetve a vezetékes ivóvíz hálózat, ami abban az időben ez nem volt annyira természetes a kis falvakban, mint ma. Ugyanakkor a több mint nyolc kilométer belterületi úthálózatnak közel 90 százaléka akkoriban még nem volt burkolva. Emellett mindenképp fontosnak éreztem, hogy a gyermekekkel összeköthető intézményrendszert, az óvodát és az iskolát, amíg csak lehet, tartsuk fenn és működtessük. Meggyőződésem szerint azoknak a településeknek van jövője, ahol vannak gyerekek. Emellett több intézményünk is felújításra szorult, úgymint az orvosi rendelőnk, a művelődési házunk vagy épp a polgármesteri hivatal épülete. Így tehát feladatból akadt bőven.

– Sikerült valóra váltani a harminc év alatt az elképzeléseket?

– Büszke vagyok arra, hogy az egykor kitűzött célok legjavát sikerült megvalósítani. A korábban vázolt helyzet a három évtized alatt gyakorlatilag megfordult. A településünk megszépült, az intézményrendszerünk az egészségügytől az oktatásig teljes körű, szolgáltatási és infrastrukturális adottságaink a térségünkben élenjáróak. Miközben 2013 óta a Bárna és Vizslás településekkel alkotott közös hivatallal, Mátraszele székhely település is lett. Nyilván, a fejlesztések nem folyamatosan zajlottak. Voltak időszakok, amikor szerencsésebb helyzetben voltunk, és látványosabb fejlesztéseket tudtunk végrehajtani. Máskor viszont úgymond még a szinten tartás is komoly erőfeszítésbe került.

– Mire a legbüszkébb?

– Sok mindenre. Ezek közül az egyik – bár kifelé ez nem látványos –, de sikerült elérnem, hogy az elmúlt harminc évben nem került be a politika a képviselő-testület munkájába. Nem volt könnyű feladat, éppen ezért büszke is vagyok rá, hogy a testületünk tagjai – velem együtt – egy adott ügyben mindig a falu érdekeit tudták nézni. Mi nem akarunk részt venni a politikai csatározásokban. Minket a mátraszelei emberek választottak meg, így nekünk az itt élő emberek érdekeit kell képviselnünk, az ő érdekeiket szem előtt tartva kell meghoznunk a döntéseinket.

– Mi okozta a legnagyobb kihívást?

– Embernek maradni. Mindig igyekeztem megvalósítani az itt élő emberek, a képviselő-testület és a saját elképzeléseimet. Mindeközben folyamatosan, néha ciklusonként, változott a kistelepülésekhez kapcsolható politikai szándék. Ez a működési vagy a fejlesztési lehetőségeinket olykor segítette, máskor akadályozta. Ugyanakkor ahány itt élő ember, annyiféle igény, hogy milyen problémakört kellene megoldani, vagy milyen irányba kellene a jövőbeni fejlesztéseket megcélozni. Ezek között megteremteni a harmóniát úgy, hogy a település működőképes maradjon, fejlődjön, de a lehető legtöbb ember elégedett legyen és közben embernek is maradni, nem kis kihívás.

– Hogyan élte meg, hogy a közelmúltban elismerték a munkáját?

– Jó érzés volt. Olyan, mint amikor egy hosszú életpályára, illetve az eltelt évek kemény munkájára tennék valamiféle pecsétet vagy koronát. Ugyanakkor számomra a legfontosabb elismerés a munkámmal kapcsolatban, hogy még harminc év után is élvezhetem az emberek bizalmát. Természetesen az is nagy jelentőséggel bír, hogy a pályatársak és a szakma is elismer. A harminc éves pályafutásomat két szervezet is méltányolta. Díszoklevelet és emlékérmet vehettem át a Magyar Önkormányzatok Országos Szövetségétől, illetve a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségétől is kaptam egy oklevelet. Őszintén megvallva, az örömöm akkor lehetett volna igazán teljes, ha az önkormányzatok „főnökétől”, azaz a Belügyminisztériumtól is kaphattam volna visszajelzést a munkámmal kapcsolatban. Persze, természetesen ez így is hatalmas megtiszteltetés.

– Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően?

– Nyilván azért vágtam bele a mostani ciklusba polgármesterként, mert még vannak elképzeléseim. Sok mindent szeretnék még fejleszteni, felújítani – korszerűsíteni a településen, ami nyilván a pályázati lehetőségektől és egyéb más tényezőktől is függ. Vannak befejezetlen beruházásaink, amivel úgy gondolom, hogy még adós vagyok. Nem másoknak, hanem elsősorban magamnak, mivel ezeket én szeretném befejezni. Emellett vannak fejlesztési ötleteink is. Így például a hivatalunk mögötti területet megvásároltuk a közelmúltban. A területen olyan közösségi teret szeretnénk kiépíteni – parkkal és játszótérrel –, ahol nyáron akár rendezvényt is lehet tartani a falunk szívében. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy megérte-e az elmúlt harminc év, akkor azt tudom válaszolni: attól függ milyen tekintetben. Egy ilyen pozícióban, mint az enyém, rengeteg alaptalan támadás éri az embert. Ezek miatt nyilván nem érte meg. Ugyanakkor, ha azt veszem a górcső alá, hogy ez alatt a három évtized alatt tudtam-e tenni valamit az itt élő emberekért, akkor tiszta lelkiismerettel mondhatok igent. A településünk 2004-ben ünnepelte a fennállásának 700 éves jubileumát. Amennyiben hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy a falunk további hétszáz éven át létezzen, akkor viszont úgy érzem, hogy nagyon is megérte.

Régóta szenvedélye a motorozás és a zene

Vincze László polgármester életében két dolog van – a családja mellett – amivel szívesen tölti a szabadidejét. – Nyilván a hivatásom nem végezhető nyolc órás munkaidőben, ugyanakkor fontosnak érzem, hogy valamivel ki tudjak kapcsolódni. Több mint negyven éve nagy túramotoros vagyok, szerintem lassan több százezer kilométert motoroztam már például Erdély útjain és hegyeiben, hiszen oda minden évben ellátogatok. A másik szenvedélyem a zene. Több együttesben is játszottam azelőtt, hogy 1981-ben megalapítottam a Front nevű zenekart, amelynek a vezetője lettem. A műfajt tekintve instrumentális jazz-rock-ot játszunk. Az 1983-as Ki mit tud? televíziós döntőjében dobogós helyen végeztünk, számos országban jártunk. Tavaly jelent meg az Echoes From The Past című albumunk. Sok ismert együttessel és zenésszel játszhattunk már együtt, így például az LGT-vel, a Karthagóval, illetve a nem rég elhunyt Balázs Fecóval is állhattunk már egy színpadon. Eddig rendszeresen voltak fellépéseink, február óta azonban a koronavírus miatt erre nem volt lehetőség – mondta Vincze László.