Megpróbáltatásokról és lehetőségekről szólt az év – így értékelik megyénk ismert személyei 2020-at

Minden esztendő végén a legtöbben visszatekintünk a mögöttünk álló időszakra és felidézzük a történéseket.

Erre kértük szűkebb hazánk, Nógrád megye néhány ismert személyét is. A járvány miatti szigorú szabályozások, a korlátozások, a karantén miatti bezártság mindenkinek egy eddig ismeretlen, kezdetben igen nehéz évet hozott. Válaszadóink mindegyike megtalálta azonban a negatív hatások között is a lehetőségeket.

Mindannyian kiemelték: a másik ember megismerése, segítése és szeretete, az elcsendesedés, az egymás felé fordulás, az emberi értékek felfedezése mind pozitív hozadékai az elmúlt évnek. Szerencsések, akik felismerve a járvány adta lehetőségeket, felfedezik önmagukban, családjukban, barátaikban és a környezetükben fellelhető értékeket, és bizakodva vágnak neki a következő évnek.

Minden Olvasónknak azt kívánjuk, hogy bármit is hozzon a 2021-es új esztendő, sikerrel birkózzanak meg vele, s legyenek nagyon boldogok!

– Az idei év számomra sem volt egyszerű. Hiányzott a tájfutó- és atlétikaversenyek jól megszokott ritmusa, a nyári, külföldi megmérettetések és az ifjúsági Európa-bajnokság. Még év elején ki kellett hagynom pár hónapot egy makacs sérülés miatt, amely csak ősszel múlt el, ezért a karantén kezdete erre nézve mondhatni „szerencse” volt, hiszen nem maradtam le semmiről. Hosszú sétákat tettem az erdőben, hogy elkerüljem az embereket, és elkezdtem sűrűbben biciklizni. A motivációm azonban nem csökkent. Szerencsére a hosszú kihagyás ellenére sikerült egészen jó formába kerülnöm, mire a versenyszezon elkezdődött. Bár az egyik legjobb futó a korosztályomban nem vett részt az idei tájfutóversenyek nagy részén, mégis nagy teljesítménynek érzem, hogy sikerült megnyernem az országos rövidtávú-, normáltávú-, és különösen a középtávú bajnokságot. Idei legjobb atlétika eredményemnek az országos mezei futóbajnokságon elért második helyezésemet tartom. Úgy érzem, sikerült kihoznom magamból a legtöbbet, elégedett vagyok az eredményeimmel.

– A 2020-as évben a koronavírus-járvány nagyban meghatározta a Zenthe Ferenc Színház működését. 128 előadásunk maradt el, és ezáltal közel 50 ezer néző volt kénytelen a színházi élményről lemondani. Az év azonban számos emlékezetes eseményt is hozott, gondolok itt a névadónk születésének centenáriumára szervezett Zenthe 100 programjaira, a Zenthe-emlékérem és a Zenthe tortaszelet megszületésére. Nagy sikerű premiereket is tartottunk, mint a Nem élhetek muzsikaszó nélkül vagy a Tanulmány a nőkről című előadások, de nagyon büszke vagyok a Déryné és a Lázár Ervin színházi programok sikereire, a 102 megtartott előadásra, a számos fesztiválfellépésre, a Színház újratöltve! elnevezésű évadnyitónkra is. Fontos eredmény, hogy az új évadot már 19 fős állandó társulattal kezdtük, folyamatban van a színészlakások kialakítása, a magyar állam és az önkormányzat pedig kiemelt támogatással segítette művészeti munkánkat. Összegezve: nagy veszteségek, de örvendetes események és jelentős sikerek is jellemezték ezt a furcsa évet.

– A 2020-as év hatalmas súlyt helyezett a világra. Bebizonyosodott, hogy igenis sebezhetőek vagyunk, és eddig legyőzhetetlennek hitt énünk alázatra kényszerült. Miközben magunkra zártuk házunk ajtaját, láthatatlan kis kapuk nyíltak meg előttünk a világ eddig ismeretlen dimenziói felé. A szeretet, a féltés, a gondoskodás, a tisztelet, a tudatosság mind újra emberi tulajdonsággá vált, közelebb kerültünk egymáshoz és környezetünkhöz. Nem juthattunk el más országokba, helyette elkezdtük megismerni saját kis hazánkat, Nógrád megyét. Élményeink jelentőséget kaptak, és ezt az érzést szerettük volna átadni mások számára is. Így jött létre a We love Nógrád. Számunkra a leghasznosabb hozadéka, hogy megtanultuk a dolgoknak a pozitív oldalát keresni és meglátni. Azt kívánom mindenkinek a 2021-es évre, hogy a negatív energiát fordítsa saját hasznára. Az ismeretlentől való félelemből legyen inkább szeretet, harag helyett ölelés, ismerjük és becsüljük meg önmagukat, a világot és a vidéket, melyben lehetőséget kaptunk az életre.

– Mindig is fura szemmel néztem a november eleje óta karácsonyi díszben pompázó kirakatokat, a Black Friday-hétvégék lázában égő vásárlási hullámot, az ajándékok után törtető, a plázákban egymást taposó embereket. Ez az idén elmaradt. És elmaradtak a karácsonyi wellnesshétvégék, a turizmussal felérő nagy rokonlátogatások is. Ezeket nem sajnálom. De elmaradtak az egyházi rendezvények, az önkormányzati események, megemlékezések is. A járvány első, tavaszi hulláma idején üres templomokban, hívek részvétele nélkül lehetett megtartani a szentmiséket. Hálás vagyok a Gondviselő Istennek, hogy a karácsonyt, még ha szűkebb körben is, de megünnepelhettük. Sosem lenne szabad megengedni magunknak, hogy egyetlen pillanat is legyen az életünkben, amiben nincs jelen az Isten. Az idei advent egy Isten által felkínált lehetőség volt. Megtapasztalhattuk a betlehemi barlangistálló szegénységét és egyszerűségét. Megélhettük az ünnep lényegét, és megérthetjük, hogy ha tudunk szeretetben együtt lenni, tulajdonképpen minden nap karácsony lehet.

– Az idei esztendő megpróbáltatásai miatt sok minden átértékelődött bennem. Mindig is azt gondoltam, hogy a körülöttünk lévő világ túlságosan felgyorsult, rohanó. A vírus, az azzal járó intézkedések hatására azonban újra előtérbe kerül, ami régen a falvakban természetes volt: hogy odafigyelünk egymásra, gondoskodunk a rászorulókról. Az ölelésnek, a tartalmas beszélgetéseknek újra van jelentősége. Napjainkban különösen fontos, hogy a barátaink és ismerőseink érezzék, nincsenek egyedül. Kell, hogy erősítsük egymást. Szerencsés vagyok, mert a legszűkebb családunkba harmincnégyen tartozunk, még köztünk van a kilencvenéves édesanyám, és idén három kisgyermekkel bővültünk. Ebben az évben megkaptam a Nógrád Megyéért díjat, ami azért különösen fontos számomra, mert nem palócnak születtem. Természetesen nagyon hiányoznak a tanítványaim, a különböző intézkedések miatt rengeteg közös élményről le kellett mondanunk. Azonban, ha mérleget vonunk az idei esztendőből, úgy vélem: több a pozitív hozadéka, mint a negatív.

– A mögöttünk hagyott év bizonyára sokáig emlékezetes lesz, hiszen számtalan eddig nem tapasztalt nehézséggel kellett szembenézni. Miközben fenntartottuk az intézményeinket, fontos feladat volt számunkra a létrehozott munkahelyek megőrzése, újak létesítése, a falugazdaság jó színvonalú működtetése, emberi és szakmai kapcsolataink ápolása. Varsány hátrányos helyzetű településnek minősül, ami számtalan kihívást jelent. Többek között folyamatos megoldáskeresést a szociális problémákra. Fejlesztéseinket kizárólag pályázati forrásokból tudjuk megvalósítani, tehát előremutató, megalapozott tervekre volt és van szükség. Mindemellett azonban fontos az emberi erőforrás, a jó munkahelyi légkör megteremtése, egymás megbecsülése és tisztelete. Településünk idén minden eddiginél komolyabb támogatási forrásokhoz jutott. Bizakodva és tervekkel felvértezve készülünk a következő évre. Hálás vagyok azokért a közösségekért, akikkel nap mint nap együtt dolgozunk. Hiszem, hogy a jövőt építeni is csak együttműködéssel lesz lehetőségünk.