Pro Vita díjjal ismerték el a bátonyterenyei véradó önzetlenségét

– Emlékszik arra, hogy hol és mikor adott először vért?

– Tizennyolc éves koromban vettem részt először véradáson. Sem akkor, sem később nem éreztem rosszul magam, miután vért adtam. Sőt, általában frissebbnek, erősebbnek érzem magam utána.

– Miért kötelezte el magát e karitatív tevékenység mellett?

– Édesanyám és az édesapám is rendszeres véradó volt, ez a példa állt előttem. Emellett az a nézet is motivált, hogy inkább én segítsek így másoknak, és ne nekem legyen szükségem a vérre. Szerencsére szinte sosem voltam beteg, így nem kaptam vérkészítményt életem során.

– Korábban a munkahelyek nagy része támogatta dolgozóit a véradásban. Így volt ez az ön esetében is?

– A Mátraterenyéhez tartozó jánosaknai ruhagyárban dolgoztam. Az üzem sokszor biztosított helyszínt a véradásoknak, de azzal is segítették a szervezők munkáját, hogy busszal a salgótarjáni területi vérellátóba szállították a dolgozókat. Egy évben a nők összesen négyszer nyújthatják a karjukat szúrásra, ezt én mindig ki is használtam. Egyedül azok az évek maradtak ki, amikor a gyermekeimet vártam és otthon voltam velük.

– A donoroknak nagy öröm, amikor értesítést kapnak

arról, hogy felhasználták a tőlük levett vért, ezzel segítettek valakinek a gyógyulásban.

– Emlékszem, amikor először tájékoztattak arról, hogy egy kislány kapta meg a véremet, nagyon boldog voltam. Még be is mentem a kórházba meglátogatni. Nagyon jó érzés, hogy segíthetem mások gyógyulását, hogy reményt adhatok a felépülésre, a teljes, boldog életre.

– Mit szól ahhoz, hogy kitüntették önzetlenségéért?

– Nagy megtiszteltetés ez az elismerés, örülök, hogy megkaptam. Azonban sosem az motivált, hogy dicsérjenek, megajándékozzanak ezért a tevékenységért. Mindig érdek nélkül tettem azt, amit helyesnek véltem. Amíg be nem töltöm a 66. életévemet – a következő év novemberéig –, minden alkalmat megragadok, hogy ezen a módon segíthessem embertársaimat.

– Mit tanácsolna a fiataloknak?

– Mindenkit arra buzdítok, hogy amennyiben van rá lehetősége, menjen el vért adni. Hiszen a tűszúrás okozta kellemetlenség semmi annak fejében, hogy egy beteg ember számára reményt és gyó­gyulást adhatunk. Különösen igaz ez a jelenlegi egészségügyi helyzetben.

Megvéd a betegségektől is a rendszeres véradás

– Tapasztalataink szerint azok, akik rendszeresen adnak vért, sokkal inkább védve vannak a különböző betegségektől, mint azok, akik nem élnek a segítségnyújtás e formájával – mondta el a díjátadással egybekötött megyei véradóeseményen Tóthné Simon Andrea: – Arra is volt már példa, hogy egy rendszeres donornál éppen a véradást megelőző ellenőrzésnél figyeltünk fel egy rendellenességre. Ennek köszönhetően időben diagnosztizálták nála a betegséget, amiből azóta fel is gyógyult.

Mint mondta, a vöröskereszt munkatársai és a karitatív tevékenységet rendszeresen látogatók nagyon jó kapcsolatot ápolnak, odafigyelnek egymásra. A szervezet szakemberei észreveszik azt is, ha valaki nehéz időszakot él át, és különböző módon próbálnak segíteni a donoroknak. Csomagokkal, adományokkal igyekeznek átsegíteni őket a nehéz helyzeteken. – Sokszoros véradóinkra mindig számíthatunk, és ez fordítva is igaz – fogalmazott a szakember.