2020.10.28. 11:30
Bíboros emlékére tisztelegtek Felsőpetényben és Rétságon
A hagyományok szellemében két helyszínen, Felsőpetényben és Rétságon emlékeztek meg vasárnap Mindszenty József bíboros, hercegprímás kiszabadulásának 64. évfordulójáról. A nap szónokai egyaránt hangoztatták, történelmi tett volt, amit 1956. októberének utolsó napjaiban Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy és katonatársai végrehajtottak.
Koszorúzás Rétságon, a laktanya udvarán álló emlékműnél. A helyi katonák vendégeként töltötte első szabad estéjét a bíboros
Fotó: L. B.
Az esős időjárásra való tekintettel Felsőpetényben a Munkás Szent József katolikus templomba összpontosították a helyi rendezvényeket a szervezők. Itt délelőtt dr. Varga Lajos váci segédpüspök tartotta a szentmisét, amelynek részeként Balla Mihály országgyűlési képviselő tekintett vissza Mindszenty József főpásztori pályafutására.
A honatya megemlítette azokat az állomáshelyeket, a zalai szülőhelytől Veszprémen át Esztergomig, amelyek meghatározóak voltak a bíboros tevékenységében.
Hozzátette, a hercegprímást a legnehezebb pillanatokban is az egyház és a hívek irányában érzett őszinte hűség vezette, ami múlhatatlan hazaszeretettel párosult, és ezt a börtönben elszenvedett időszakában és a kényszerű száműzetésében sem felejtette el, életútja mindenki számára példamutatóul szolgál.
A résztvevők innen tértek át koszorúzásra az Almásy-kastélyhoz.
Rétságon Babusa János szobrászművész Börzsönyi úti alkotásánál Szájbely Zsolt szavalatának felvezetésével főhajtással és koszorúzással emlékezett az utókor, majd a honvédségi laktanya parkjában folytatódott az eseménysorozat. A bíboros fogsága utáni első szabad éjszakájának helyszínénél Vigyinszki Attila olvasott fel egy rövid forradalmi idézetet, míg Mezőfi Zoltán, a város polgármestere köszöntőjében párhuzamot vont a magyar történelem során elkövetett megtorlások között.
Fotó: L. B.
Elsőként a Martinovics-féle összeesküvést említette, amikor 1795-ben hét halálos ítéletet róttak ki a bírák, később utalt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot követő Haynau-rémuralomra, az aradi tizenhármakra, illetve a huszadik század eleji vörös- és fehérterror áldozataira, de ezeknek a bosszúhadjáratoknak mértéke jóval kisebb arányú, mint amit 1956 után elkövetettek a kádári diktatúrában.
A Honvédelmi Minisztérium képviseletében felszólaló Kocsi László ezredes, a Magyar Honvédség kiemelt tisztje kifejtette, az 1956-os októberi események során a magyar katonaság állományának nagy része őszintén állt hozzá a forradalom vívmányihoz, azonosult a szabadságmozgalom gondolatával, és Bibó István szavaival élve hangsúlyozta, a szabadság ott születik, ahol megszűnik minden félelem.
Pálinkás-Pallavicini Antal tökéletesen felismerte a történelmi pillanatot, és tettükkel, amivel katonái által kiszabadították felsőpetényi fogságából a hercegprímást, illetve ezután a fővárosba szállították, a népi eredetű forradalom törvényességére is igaz módon rávilágítottak. A halálával a mártírsorsot is vállaló hős katonatiszt ezzel az elkötelezettségével a következő nemzedékeknek is üzenetet küldött.
