A mátraterenyei óvónő amolyan második anyukája a gyerekeknek

– Mindig jól értett a gyermekek nyelvén?

– Az egészen kicsik fiatalon is a gyengéim voltak! Már az általános iskola után elhatároztam, hogy óvónő szeretnék lenni. Mindig arra vágytam, hogy gyermekekkel foglalkozzam és figyelemmel kövessem a cseperedésüket. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer esetleg tanár legyek, ugyanis az apróbb korosztállyal értettem meg igazán jól magamat. Tudatosan és szorgalmasan tanultam, hogy elérjem ezt az álmot. Máig jól emlékszem arra az augusztusi napra, amikor 1981-ben szülőfalum óvodájában elkezdhettem foglalkozni a gyerekekkel. A kezdetektől nagy volt bennem a tudásvágy, s máig arra törekszem, hogy naprakész legyek az óvodai ügyeket érintően. Lassan négy évtizede gondoskodom a környékbeli kicsikről, szinte el sem hiszem, hogy elrepült az idő…

– Mi a legszebb az óvónői létben?

– Jó érzés, amikor az egykori óvodásaim felnőttként visszatérnek és elmesélik, merre sodorta őket az élet. Mindig megdobban a szívem, amikor azt látom, hogy tisztelettudó és rendes emberekké váltak azok a gyerekek, akikkel egykor együtt játszottam a szőnyegen. Sok egykori óvodásom gyermekével is volt már szerencsém foglalkozni, s bizony olykor könny is szökött már a szemembe, amikor a visszatérők azt mondták: jobb helyen nem is hagyhatnák a csemetéjüket.

– Mit tart a legnagyobb eredményének?

– Nagy boldogság, hogy minden nehézség ellenére a kollégáimmal sikerült kiépítenünk a mátraterenyei óvoda jó hírét. Mindez a szoros kapcsolatoknak és a szeretetteljes, biztonságos, gyermekközpontú légkörben végzett, környezettudatos munkának köszönhető. E sikert a szülőkkel és az önkormányzattal való szoros együttműködésnek köszönheti az intézmény, annak, hogy a gyermeknevelésben mindig partnerként tekintettünk egymásra. A kicsik jóléte mindenkor előnyt élvezett.

– Bár nyolc évvel ezelőtt Egerbe költözött, mégis kitartott mátraterenyei „gyermekei” mellett. Mi volt az oka, hogy nem az egyszerűbb utat választotta?

– Meg sem fordult a fejemben, hogy Heves megye székhelyén keressek állást, pedig lett volna rá lehetőségem. A „gyerekeimért” boldogan vállaltam az ingázást, mert ez számomra lelki és érzelmi kérdés volt. Naponta közel száz kilométert utazom, de nem bánom! Nádújfalu a szülőhelyem, mindig visszahúz a szívem!

– Szakértelmét elismerve az újonnan indult Aprajafalva Bölcsőde vezetésével is megbízta a helyi önkormányzat. Hogyan fogadta az új kihívást?

– Nagy öröm az itt élő családoknak, hogy a 12 férőhelyes bölcsőde szeptemberben szinte teljes kihasználtsággal megkezdhette működését. Egy kihasználatlan önkormányzati tulajdonú épületet sikerült újra élettel megtölteni. Hálás vagyok a töretlen bizalomért, s azért, hogy a négy évtizedes munkát egy Pedagógus Szakszolgálati Em­lék­éremmel is megkoronázhatom a településvezetés és a kollégák bizalmának jóvoltából. A bölcsőde egyengetése minden szempontból egy új kihívás számomra, de így még több tapasztalattal mehetek nyugdíjba jövő márciusban…

– Milyen filozófia mentén dolgozik?

– Azt vallom: a gyermekek második anyukája az óvónő, míg második otthonuk az óvoda. Mindig azért dolgoztam, hogy az apróságok boldog és önfeledt korszakként emlékezzenek vissza gyermekéveikre. S nem csupán ők, de én is szinte hazajárok az intézménybe…

– Mintegy ötven gyermeket nevelnek a Szivárvány Óvodában. Mire helyezik a fő hangsúlyt a pedagógiai programjukban?

– Elsősorban a természet- és a környezetvédelem kerül a fókuszba, amely már évek óta teljesen áthatja az apróságok mindennapjait. Erősségünket abban látom, hogy jó kapcsolatot ápolunk a családokkal: problémáikkal bátran megkeresnek minket, ráadásul valamennyi óvodai tevékenységből is aktívan kiveszik a részüket. Több halmozottan hátrányos helyzetű gyermek jár az intézménybe, akiket egyéni képességeikhez mérten fejlesztünk. Az óvodában minden jeles ünnepet megszervezünk, sőt az állatok, a madarak, a fák, a víz, a környezetvédelem és a Föld napját is rendre megünnepeljük. Mindez jól illeszkedik az óvoda programjához és a Zöld Óvoda címhez.

– Hogyan tovább?

– A sors fintora, hogy abból az épületből mehetek nyugdíjba, ahol negyven éve elkezdtem a pályámat. Akkor óvodaként, most bölcsődeként funkcionál. Még márciusig javában dolgozom, aztán átadom a stafétát… Fokozatosan neveltem ki az utódomat az elmúlt években, hogy nyugodt szívvel és jó kezekben hagyjam hátra a gyerekeket. A nyugdíjba vonulás után sem szeretnék otthon ülni, szükségem van a pörgésre. Azonban még egy hiányosságot pótolnom kell, mégpedig azt, hogy összeszámoljam, összesen hány gyermek ment ki a kezeim közül négy évtized alatt…

Visszahúzza a szíve a falujába

Csorbáné Bóna Katalin 1963-ban született Mátraterenyén, itt töltötte boldog gyermekéveit. Tanulmányait tudatosan terelte az óvodapedagógiai pálya irányába: a szakközépiskola, a főiskolák, a szakvizsga és a tanfolyamok mind-mind hozzájárultak a folyamatos szakmai előrelépéshez és fejlődéshez. Az Egerben töltött főiskolás évek után a nádújfalui óvodában kezdte el pályafutását, jelenleg a Mátrai Önkormányzati Társulás Óvodája és az Aprajafalva Bölcsőde vezetője. Csorbáné Bóna Katalin életében az elmúlt negyven évben mindig a naprakészség dominált, s bár olykor akadtak nehézségek, rendre megtalálta a megoldást arra, hogy szeretett településének óvodája zavartalanul működhessen. Szabadidejében szívesen olvas és keresztrejtvényt fejt, de az interneten is sokat böngészik az új információkat keresve. Két gyermek büszke édesanyja, valamint egy 13 éves unoka boldog nagymamája. Nyolc éve Egerben él a férjével, de igazi lokálpatriótaként a munkája és a szíve mindig visszahúzta szülőfalujába.