Nem tartja hősnek magát a rendőr, aki egy Gyarmatra tartó busz utasait mentette meg

– Mit csinál a Készenléti Rendőrség munkatársa egy távolsági buszon?

– Civilben utaztam hazafelé egy 24 órás szolgálat után. Újpest-Városkapunál szálltam fel, kicsit elbóbiskoltam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy nem a megszokott úton haladunk, a jármű nem kanyarodott rá az M2-es autóútra, és az utasok zúgolódnak. Odamentem a sofőrhöz, aki azt mondta, most vezeti először a járatot, eltévedt. Feltűnt, hogy a sávváltások közben is bizonytalan, zavarodott volt, akadozva beszélt. Felhívtam a Volánbusz központi számát, és rögtön kiderült, a férfi tényleg félrebeszél: 30 éve ugyanazon a vonalon dolgozik. Egyébként a busztársaság is észlelte a GPS-adatok alapján, hogy valami gond van a járattal. Megegyeztünk, hogy megpróbálom megállítani a buszt. Ekkor kezdtem intézkedni. Megkértem, hogy húzódjunk le. Amikor a sofőr megállította a járművet, határozott mozdulattal elvettem tőle az indítókulcsot, behúztam a féket, és bekapcsoltam a vészvillogót. Az utasokat megnyugtattam, és hívtam a Volánbuszt, a mentősöket és a kollégákat.

– Nagy volt az ijedtség az utasok között?

– Többen nem értették, miért álltunk meg, és sokan fel sem fogták, mi történt, csak azután, hogy kiérkeztek a mentősök és a kollégák.

– Milyen értékek között nevelkedik egy olyan fiatalember, aki nem habozik embertársai segítségére sietni, ha baj van?

– Nemzeti érzelmű, polgári családban nőttem fel, ahol mindig fontos volt a hagyományok tisztelete, tradicionális értékek mentén éltünk, ugyanakkor nagyfokú nyitottság jellemez minket. Jó példa erre, hogy hárman vagyunk testvérek, a bátyámat és engem az édesapám után katolikusnak kereszteltek, a húgom édesanyámhoz hasonlóan evangélikus. Ez a helyzet egyáltalán nem okozott nálunk gondot a vallásgyakorlásban, sőt… Látogattuk mindkét említett történelmi egyház szertartásait, és mivel a szüleim jó barátságban voltak a református gyülekezetet vezető lelkészházaspárral, gyakran még az ő istentiszteleteiken is megjelentünk.

– Mikor döntött a rendőri pálya mellett?

– Mindig vonzottak az úgynevezett férfias foglalkozások, mint a katona, tűzoltó, rendőr. Már a húszas éveim környékén megfogalmazódott bennem, hogy rendőr szeretnék lenni, mégis elég kacskaringós úton jutottam el idáig. A középiskolát követő éveket az önállósodás, a szülőkről való leválás és az útkeresés időszakának nevezném. Akkoriban aikidóedzésekre jártam, és nemcsak a japán harcművészet vonzott nagyon, hanem a keleti filozófia és a vallások is felkeltették az érdeklődésemet. Így hát Budapestre költöztem és beiratkoztam a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára. A tanulás mellett többféle munkahelyen kipróbáltam magam, voltam többek között biztonsági őr, konyhai kisegítő és sofőr is. Az említett otthoni ökomenikus légkörben nem igazán lepett meg senkit egy kitérő részemről a keleti tanok irányában. De ami a hitemet illeti, megmaradtam az eredeti felállásnál.

– Miért állt be végül a rendőrség kötelékébe?

– Egyre inkább kezdett bennem körvonalazódni, hogy valamilyen hivatásos állomány tagja leszek. Először azt gondoltam, elmegyek nevelőtisztnek a balassagyarmati börtönbe, de ott épp nem volt felvétel. Egy barátom javasolta, hogy próbálkozzak a Készenléti Rendőrségnél, náluk indítanak képzéseket. Az akkori időszak történései egyébként nagyban befolyásolták, hogy végül mégis elhatároztam magam, és jelentkeztem. 2016-ban kerültem ehhez az állományhoz, és féléves kiképzést követően megkezdtem a munkám. Három éven át idegenrendészeti és más rendőri feladatokat láttam el az ország különböző területein, ahogy a helyzet éppen megkívánta. Egy éve kiemelt objektumőr vagyok, a Külgazdasági és Külügyminisztériumban teljesítek szolgálatot. Az épület és az ott dolgozók biztonságára vigyázok munkatársaimmal.

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

– A munka mellett szeretném továbbképezni magam, és feljebb kerülni a ranglétrán. Ami pedig a magánéletemet illeti, egy hete volt az esküvőm. Biológus feleségemmel, aki második danos fekete öves kjokusin karate mester, négy éve ismerkedtem meg egy edzőtáborban. Most épp a családalapítás időszaka előtt állunk.

– Hősként emlegetik most azért, amit tett. Ön hogyan látja az esetet?

– Nem tekintem hősnek magamat. Bízom benne, minden jó érzésű ember hasonló módon cselekedett volna. Mindenesetre próbálok majd ezután is nyitott szemmel járni, és segíteni, ahol baj van. De azt gondolom, ez a mindenkitől elvárható alapviselkedés.

Névjegy

A balassagyarmati családból származó Varga-Csikász Bese 1989-ben született. Gyermekkorát az Ipoly-parti városban töltötte. A fiatalember a szécsényi Liptay Béla Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, majd a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanult. 2016-tól tagja a Készenléti Rendőrségnek, jelenleg törzsőrmesterként kiemelt objektumőri feladatokat lát el a Külgazdasági és Külügyminisztériumban. Július 1-jén határozott fellépésével egy Budapestről Balassagyarmatra tartó buszjáraton a rosszul lévő sofőr segítségére sietett, ezzel sokak életét megmentve egy esetleges tragédiától.