Babákra ölti a helyi népviselet motívumait a mindszenti varrónő

– Mindig is szerettem a helyi népviseletet, annak ellenére, hogy én sosem hordtam ezeket a ruhákat – kezdi történetét Dóczi Lászlóné Éva, hozzátéve: – Édesanyám azonban tagja volt a helyi asszonykórusnak, a fellépések előtt mindig segítettem neki felöltözni. Az alsószoknyák, a rakott szoknya, az ingujj, a mellény és a különböző fejdíszek felöltése ugyanis nem egyszerű feladat. Segítséggel is jó fél órát vesz igénybe, ám ha kontyot is kell készíteni, még tovább tart a procedúra.

Mint mondta, nyolc évvel ezelőtt lett nyugdíjas, azóta készít helyi népviseletet és öltözteti a babákat. A Mindszent elő-, illetve utónevű települések lakói rendszeresen találkoznak egymással, mindig más-más helyszínen. Egy alkalommal Mátramindszenten rendezték meg a találkozót, amelyen viseletbe öltöztetett játékbabával kedveskedtek a vendéglátóknak. Ez adta a számára oly kedves népviselet varrásának ötletét.

– Mivel varrónő az eredeti szakmám, nem okoz számomra nehézséget a szoknyák, a kötények, még az aprócska ingek elkészítése sem. Nem mutatta meg senki, hogyan kell egy-egy darabot megalkotni. Régi fényképekről, elkészült ruhákról vettem a mintát, azok alapján varrom a ruhákat – fogalmaz Dóczi Lászlóné, aki azt is elmondja: – Kezdetben a faluban, egy közeli ismerős régi babájának elcsúnyult ruháját újítottam fel. Aztán egyre többen kerestek meg a feladattal, még a környező településekről is. Nincs arról tudomásom, hogy más is foglalkozna hasonlóval Mátramindszenten.

Nemcsak játékbabáknak készít azonban népviseletes ruhát, a helyi Rozmaring Asszonykórus több tagjának is varrt már fellépőruhákat, és van olyan kislány a faluban, akinek a nagymamája rendelt helyi viseletet.

– Egy hét alatt elkészülök egy baba felöltöztetésével, feltéve, ha nincs más dolgom és az alapanyagok is rendelkezésre állnak – meséli Dóczi Lászlóné. – A legtöbb időt a fejdísz megalkotása, arra az apró kis gyöngyök felvarrása jelenti. A különböző anyagokat, a selymeket, vásznakat, csipkéket, szalagokat a környéken található méteráru üzletekből szerzem be. Már sok helyen ismernek, tudják, hogy miket vásárolok és megrendelik a szükséges termékeket. A legnehezebben az öltöztethető, mozgatható babák szerezhetők be.

Előfordul az is, hogy az édesanyja és a nagymamája régi ruháit használja fel az újak megalkotásához. A szülei szekrényében 60-70 éves rakott szoknyák is vannak, ahogyan egykor szokták, újságpapírba csomagolva. A szomszédban lakó 93 éves Annus néni is ellátja őt tanácsokkal, sőt, a menyasszony baba az idős néni házasságkötéskor hordott koszorúját viseli. A nem mindennapi darab 76 évvel ezelőtt készült és Dó­czi Lászlóné kezei között született újjá.

Sokszor ajándékba készülnek a múltat idéző, kézműves remekek

Évekkel ezelőtt még nem éttermekben tartották a lakodalmakat. Szó szerint három napig tartott a vigasság. Sőt, a sátorfa szedésével, annak megépítésével már hetekkel korábban elkezdődtek az előkészületek. Az ajándékokat és a süteményeket pénteken vitték a meghívottak. Szombaton volt a szertartás és a mulatozás. Ennek egyik fontos mozzanataként „megszedték” a menyasszonyt, vagyis az ifjú párnak szánt bankjegyeket egy tálba helyezték a vendégek, majd táncoltak egyet az új asszonnyal. Ezt követően a boldog férj népviseletbe öltöztetett babával érkezett a táncparkettre és a menyasszonytánc zárásaként táncolt egyet a feleségével, majd ölbe kapta a párját és elvonultak átöltözni. Ezt követően már piros menyecskeruhában és ugyanolyan színű ingben tértek vissza a násznéphez. Ez a régi hagyomány egyre inkább kiveszik a köztudatból, így nem is ezért rendelnek már viseletes babát Dóczi Lászlónétól. Legtöbbször a helyi önkormányzat készítteti és adja ajándékba a babákat.